Művészi szintre emelte az újdonsült fotóriporteri szakmát Escher Károly
2023. február 16. 17:05 Múlt-kor
Kiemelkedő, korszakalkotó, a fényképezőgépével történelmet író: csak néhány jelző, amelyekkel Escher Károlyt, a 20. század egyik neves fényképészét illetik. Az 57 éve, 1966. február 16-án elhunyt fotóriporterről nem túlzás azt állítani, hogy az a fontos esemény, amelyet – a mintegy félévszázados működése alatt – ő nem fotózott le, az meg sem történt. Escher a politikusok és művészek mellett a „kisemberek“ hétköznapjaira is ugyanolyan kíváncsi volt.
Fotóriporter születik
Escher Károly 1890. október 22-én német eredetű katolikus családba született Szekszárdon, 9 éves volt, amikor Budapestre költöztek. Már gyerekkorában nagy érdeklődést mutatott a fotográfia iránt, 10 évesen kamerát készített szivarosdobozból, két évvel később pedig egy igazi készülékkel kísérletezgetett.
A polgári iskola elvégzése után a Ganz-gyárban műszaki rajzoló lett. Itt találkozott az amatőr fotósokat maga köré gyűjtő Belházy Imrével. A kialakult kis társaság vasárnaponként fotókirándulásokra ment, ahol az új irányzatokról és technikai megoldásokról osztották meg ismereteiket.
Belekóstolt a filmgyártásba is. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Film Riport operatőrjeként híradófilmeket készített a forradalmi eseményekről, többek között a teherautó tetejéről toborzó dalokat éneklő Fedák Sáriról és az „első szabad május elsejéről”. Emellett több filmben is vállalt operatőri munkát.
A Tanácsköztársaság leverése után Escher az Est Lapokhoz szegődött fotóriporternek, képei a Pesti Napló Képes Mellékletében jelentek meg. Erre később úgy emlékezett vissza, hogy 1928-ban – sok vargabetű után – végre eljutott ahhoz a szakmához, amelyet tulajdonképpen hivatásának tekintett: a fotóriportázshoz.
Az Est sajtókonszern lapjai a nemzetközi sajtópiacon is korszerűnek számítottak. Az 1920–30-as évek Nyugat-Európájában és Amerikájában a nyomda- és a fotótechnika rohamos fejlődése a képes magazinok virágkorát hozta el.
A Pesti Napló Képes Melléklete ehhez a trendhez csatlakozott, 1939 nyarán azonban a lap kényszerből megszűnt. Más liberális sajtóorgánumokkal egyetemben az Est Lapok is a kormányzati „zsidótlanítás” áldozatai lettek. Escher a háborús évek alatt különféle orgánumoknak dolgozott, kevésbé politikai, sokkal inkább kulturális és művészeti témákban fotózott.
A fotóriporterség új szakmaként tűnt fel az 1930-as években. A fotóriporter volt az a tudósító, aki az újságírókhoz hasonlóan rajta tartotta az ujját az események ütőerén. Járta a világot, csak éppen nem jegyzetfüzettel, hanem fényképezőgéppel a nyakában.
Escher felvette a zsurnaliszták munkatempóját és napi ritmusát. Annyira nem akart semmiről sem lemaradni, hogy abban a házban bérelt lakást, ahol a szerkesztőség is működött. Kora reggel már a „terepen” szorgoskodott.
A helyszínek és az események – ahogyan az Tőry Klára írásából kiderül –, amelyeken megfordult, széles skálát fedtek be a Horthy-család zártkörű ünnepségeitől kezdve egészen a kilakoltatásokig.
Escher félévszázados pályafutása alatt szinte minden fontos eseményről, személyről és helyszínről készített fényképet. Politikus, művész, az utca embere is megfordult kamerája előtt. Közéleti, kulturális események és hétköznapok pillanatai is megelevenednek felvételein.
Fotóriporteri tevékenységének köszönhetően az újságírásban addig alárendelt szerepet betöltő fénykép az ő felvételeinek köszönhetően vált a szöveggel egyenrangúvá. Jól szemlélteti ezt az egyik Escher által elmesélt történet. E szerint az 1930-as években egyik alkalommal Bajor Gizivel készült interjún fotózott. Miután a riporter megnézte a felvételeket, összetépte a már megírt nyolcoldalas szövegét és kijelentette, Bajor Giziről csak képriportot közölnek, ő legfeljebb képaláírásokkal egészíti ki azokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
