Miután házassága tönkrement, a régészet valódi szerelmesévé vált Agatha Christie
2021. július 18. 16:38 Múlt-kor
Amikor a krimi és az archeológia találkozik
1936-ban jelent meg a Gyilkosság Mezopotámiában című műve, amely egy közel-keleti ásatáson játszódik. Az ott gondosan leírt épületek és eszközök tulajdonképpen megfeleltek a korszak régészeti technikájának. Nem nehéz azt sem észrevenni, hogy kiről mintázta két főhősét.
Az áldozat, Louise Leidner egy csinos és intelligens amerikai nő, aki a tizenöt évvel korábbi első világháborúban megözvegyült, ám utóbb feleségül ment egy elismert és nála idősebb régészhez, Erich Leidnerhez, aki egy fiktív amerikai egyetem megbízásából végzett ásatásokat. A két könyvbéli karakter első pillantásra igen erősen hasonlít Katharine és Leondard Woolleyre, noha a karakterek mögé vázolt történet természetesen teljes egészében fikció.
Az 1937-ben megjelent Halál a Níluson című könyvében Egyiptom kerül terítékre. A regény szereplői felkeresik Abu Szimbelt is, a már akkor is híres templomot. Az egyik karakter, aki gyilkosság gyanújába keveredik, Signor Richetti, foglalkozására nézve maga is régész.
Az egy évvel később napvilágot látott Találkozás a halállal című művében Petra, a híres romváros válik helyszínné, de a Szentföld Jeruzsálem körüli része is feltűnik a könyvben. Agatha Christie a környezet leírásának nagy részét a saját élményeiből merítette.
Míg a fenti három könyv a Poirot-történetekhez tartozik, az Eljöttek Bagdadba című regényének a főhőse Victoria Jones, és a történet is a hidegháború alatt játszódik. Mégis a leírásaiban, valamint a karaktereiben felismerhetőek azok a benyomások, amelyeket egyedül, valamint a férjével közösen szerzett.
Végül, de nem utolsósorban, önéletrajzi írásában, amely az Így éltünk Mezopotámiában címet viseli, szintén beszámolt szerteágazó régészeti irányú érdeklődéséről. Ráadásul a férje iránti tiszteletből ez a könyve Agatha Christie Mallowan néven jelent meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
