Mit mesél egy 1300 éves ólommedál Jeruzsálem lakóiról?
2025. december 26. 15:05 Múlt-kor
Jeruzsálemi régészek egy kivételesen ritka, 1300 éves ólommedált tártak fel, amely a zsidó jelenlét eddig kevéssé ismert formáiról árulkodik a bizánci korszak végén, a hódítások előestéjén.
A menórával díszített ólommedál felfedezése
Jeruzsálemi régészek egy ritka, körülbelül 1300 éves ólommedált találtak, amelynek mindkét oldalát egy hétágú menóra díszíti. A menóra a jeruzsálemi második templom egyedülálló szertartási gyertyatartója volt, amely a zsidó vallási identitás egyik legerősebb szimbóluma.
A kutatók szerint a medált egy zsidó személy viselhette nyakláncon a 6. század végén vagy a 7. század elején. Ez az az időszak, amikor Jeruzsálem és környéke még a keresztény Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt, röviddel azelőtt, hogy a város előbb 614-ben a szászánida perzsák, majd 638 körül az iszlám hódítók kezére került.
Az ólommedál lelőhelye és régészeti környezete
Az ólommedált a Dávid városa régészeti lelőhely egyik szektorában fedezték fel, a jeruzsálemi Templom-hegy délnyugati sarkának közelében. A terület ma az al-Haram as-Saríf része, amely az iszlám világ egyik legfontosabb szentélyegyüttese.
A lelet egy késő bizánci kori épülethez köthető, amelyet az iszlám hódítást követően néhány évtizeddel vastag törmelékréteg temetett maga alá. Ez a réteg az Omajjád-korszak nagyszabású építkezéseinek maradványaiból állt.
Egy váratlan lelet a kövek között
„Egy nap, miközben egy ősi építmény belsejében ástam, hirtelen valami szürkét láttam a kövek között” – idézte fel Ayayu Belete, a Dávid Városa Alapítvány régészeti munkatársa. „Felvettem a tárgyat, és láttam, hogy egy medál, rajta egy menórával.”
A felfedezés azért is keltett meglepetést, mert a korszakról sokáig úgy tartották, hogy a zsidók számára tilos volt Jeruzsálemben tartózkodni.
Történelmi háttér és a tilalom kérdése
A zsidó jelenlét tilalma a 132 és 136 között zajló, sikertelen Bar Kochba-lázadás után erősödött meg. Hadrianus római császár ekkor rendelte el Jeruzsálem újjáépítését Aelia Capitolina néven, és a Júdea tartomány átnevezését Syria Palaestinára.
A tilalom azonban nem volt minden időszakban és minden körülmények között abszolút. Bár hivatalosan a zsidók nem telepedhettek le a városban, a történeti források szerint egyes időszakokban enyhítések léteztek, és sok zsidó a környező településeken élt.
Mit árul el maga az ólommedál?
Az ólommedál korong alakú, felső részén felfüggesztő hurokkal. Mindkét oldalán egy hétágú menóra látható, olyan formában, amilyet kizárólag a második templomban használtak, amelyet a rómaiak Kr. u. 70-ben romboltak le.
A menóra ágai fölött lángok emelkednek, az ágak végén vízszintes keresztrúdszerű elemek jelennek meg. Az egyik oldal kiváló állapotban maradt meg, a másikat természetes patina borítja. Az anyagvizsgálatok szerint a tárgy szinte teljes egészében ólomból készült. Fontos különbség, hogy a hanuka ünnepén használt hanukia kilenc ágú, míg a medálon látható menóra hétágú.
Egyedülálló lelet és értelmezési kérdések
Az eddigi ismeretek szerint mindössze egyetlen másik, hasonló korú ólommedált ismerünk, amelyen menóra ábrázolás szerepel. A kutatók szerint a menóra kettős megjelenése a korong mindkét oldalán a szimbólum kiemelkedő vallási jelentőségére utal.
Ugyanakkor nem egyértelmű, milyen szerepet töltött be az ólommedál viselője életében. Elképzelhető, hogy kereskedők, közigazgatási megbízatásban járók vagy akár nem hivatalos zarándokok személyes tárgya volt.
Az ólommedál mint amulett
Az ólom használata arra utal, hogy a medált elsősorban nem dísztárgyként, hanem amulettként viselték. Az ólom a késő antikvitásban kifejezetten gyakori anyagnak számított mágikus és védelmi célú tárgyak készítéséhez.
A lelet arra utal, hogy még azokban az időszakokban is, amikor császári rendeletek tiltották a zsidók jeruzsálemi jelenlétét, a város vallási és szimbolikus vonzereje nem szűnt meg. Az ólommedál nem harsány, de annál beszédesebb bizonyítéka ennek a rejtett folytonosságnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
