Mintafeleség lehetett a mérgezésekkel megvádolt Lucrezia Borgia
2024. július 29. 18:05 Múlt-kor
Nagyhatalmi játszmák
A gazdag és népes Itáliai-félszigeten több kisebb-nagyobb állam osztozott, és a pápaság tulajdonképpen csak egy volt ezek közül.
VI. Sándor arra törekedett, hogy a nyeregben lévő hatalmak között úgy egyensúlyozzon, hogy abból ő jöjjön ki a legjobban.
Itália déli felén a Nápolyi Királyság terült el, amelynek trónján az aragóniai Trastámara-ház ült. Mivel a király a della Roveréknek és a szintén ellenséges római Orsiniknek volt a szövetségese, ezért a pápa a franciák támogatását kereste.
Az itáliai erők parancsnoka, II. Francesco Gonzaga a fornovói, avagy tarói csatában 1495-ben Jacobo Robusti, ismertebb nevén Tintoretto festményén. Az itáliai győzelem után a franciák kénytelenek voltak elhagyni a félszigetet.
Amikor azonban a nápolyi uralkodó meghalt, és a francia király VIII. Károly (1483 – 1498) bejelentkezett a trónra, VI. Sándor rájött, hogy nem jó ötlet kiszolgáltatni az erős hódítóknak Nápolyt.
Hiába hozott össze azonban egy franciaellenes koalíciót, Károly seregei akadálytalanul jutottak el Rómáig, ahol della Rovere és társai már azt kérték a királytól, hogy zsinattal mondassa le a romlott pápát.
VI. Sándor azonban bíborosi kalapot ígért a király gyóntatójának, továbbá túszul adta mellé Cesarét és területeket ajánlott a franciáknak, ami elegendőnek bizonyult, így della Roverének megint távoznia kellett Rómából.
Az így nyert időt Sándor arra használta fel, hogy szövetségeseket szerezzen a franciákkal szemben, akik ellen végül csaknem egész Itália összefogott, és végül az 1495-ben Fornovónál vívott csata után Károlynak haza kellett térnie.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
