Múlt-kor.hu

Mindig rácáfolt a benne és a nőkben kételkedőkre az első száguldó riporter, Nellie Bly

Mindig rácáfolt a benne és a nőkben kételkedőkre az első száguldó riporter, Nellie Bly

2021. február 9. 09:34 Balázs-Piri Krisztina

„Szép, de bolond!”

Nellie Bly közel fél évet töltött a közép-amerikai országban, ahol dúlt a korrupció, tombolt a szegénység, és a politikusok nem válogattak az eszközökben, ha el akarták hallgattatni ellenfeleiket. Nellie egyik riportjában egy újságíró bebörtönzése ellen emelt szót, és egyenesen az elnököt, Porfirio Diazt bírálta. A cikk miatt – ami aztán az újságíró Hat hónap Mexikóban címmel megjelent riportkönyvében is helyet kapott – Nellie-t kiutasították az országból.

Egyesek szerint örülnie kellett volna, hogy ennyivel megúszta. Nellie azonban nem örült: 1887-ben feladta pittsburghi munkáját, és New Yorkba költözött. Öt munkanélküli hónap után sikerült bejutnia a nagy hatalmú Joseph Pulitzerhez, a New York World tulajdonosához, aki (ismerjük a zseniális magyar származású újságíró-szerkesztő kitűnő szimatát!) végre méltó feladatot adott neki.

Méltó feladat? Nellie kitalálta, hogy őrültséget színlelve jut be a Blackwell-szigeti női elmegyógyintézetbe, és leleplező cikket ír az ott uralkodó, rettentő állapotokról, amelyekről állítólag sokan tudtak, de senki sem mert szót emelni ellenük. Bly semmit sem bízott a véletlenre. Szakadt, koszos rongyokba öltözött, napokig nem mosakodott, és órákig gyakorolta a tükör előtt, hogyan legyen a tekintete minél üresebb és távolba veszőbb.

Így jelentkezett be egy női átmeneti szállásra, ahol Nellie Moreno néven kubai menekültnek adta ki magát, és huszonnégy óra alatt olyan jeleneteket produkált, hogy lakótársai egyenesen az életüket féltették tőle. „Ez volt életem legjobb éjszakája” – mondta utólag, amikor a „szép, de bolond” jelzővel illetett új pácienst átszállították a Blackwell-szigeti intézménybe.

Pokoli tíz nap következett. Az étel ehetetlen, a víz ihatatlan volt: a betegeknek esőnek, hidegnek kitéve egész nap némán kellett ülniük egy kemény padon. Mindenfelé patkányok rohangáltak körülöttük, a fürdővíz jeges volt, és vödörszám zúdították az ápoltak fejére. Nellie legmegdöbbentőbb felfedezése azonban az volt, hogy rájött: a lakók között sok mentálisan egészséges nő van, akik bevándorlók, de nyelvtudás nélkül nem tudtak kapcsolatot teremteni senkivel, környezetük ezért őrültnek gondolta őket.

„A bolondokháza a Blackwell-szigeten embereknek szánt patkányfogó, ahová könnyű bekerülni, de ha egyszer valaki bent van, lehetetlen onnan kijutni” – summázta tapasztalatait Nellie, aki még azt is hozzáfűzte: „Furcsa ezt mondani, de minél normálisabban beszéltem és viselkedtem, annál őrültebbnek tartottak.” Végül tíz nap után a The World küldött egy ügyvédet, aki elintézte, hogy Bly-t szabadon bocsássák.

Az újságírónő sztorija óriási felháborodást keltett, az intézmény pszichiáterei bocsánatot kértek, az illetékesek pedig egymillió dollárt szavaztak meg a betegek ellátásának javítására, igaz, annyit azért hozzátettek, hogy a város már korábban is fontolgatta a mentális intézetek költségvetésének felemelését. Akárhogy is, Bly riportja egészen biztosan hozzájárult a folyamat felgyorsításához. Egy hónappal később az újságíró saját szemével győződött meg arról, hogy az intézmény lakóinak sorsa jobbra fordult. Nellie cikke később könyv alakban is megjelent Tíz nap az őrültek házában címmel, és hatalmas sikert aratott.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Mindig rácáfolt a benne és a nőkben kételkedőkre az első száguldó riporter, Nellie Bly

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. nyár: Végzetes asszonyok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra