Minden viszontagság dacára fennmaradt és mesél az utókornak a bayeux-i kárpit
2022. január 2. 15:42 Múlt-kor
A tímár unokájából Anglia királya
Az angol trónra pályázók között azonban ott volt II. Vilmos, normandiai herceg is, aki akkoriban a Fattyú melléknevet viselte, mivel I. Róbert normandiai hercegnek, és Falaise-i Herlevának volt a törvénytelen gyermeke.
Édesanyja egy tímárnak volt a lánya, és a fattyú származását Vilmos ellenfelei gyakran felemlegették, mondván, hogy úgy bűzlik, mint egy cserzőműhely.
A legismertebb eset az volt, amikor Alençon ostrománál a város lakói bőröket függesztettek ki a falakra, hogy így űzzenek gúnyt Vilmos származásából. Vilmos azonban nem vette jó néven a tréfát, ugyanis a sikeres ostrom után több alençoni polgárnak levágatta a kezeit és a lábait.
Anglia megtámadását alaposan előkészítette. Megnyerte magának a pápaságot, amely elismerte az angol koronára támasztott igényét. Mialatt Harold a testvérével és a norvég királlyal harcolt, Vilmos partra szállt Pevenseynél. Az angol uralkodó nem késlekedett, és azonnal Vilmos elé sietett, hogy megütközzön vele.
A döntő csatára végül 1066. október 14-én került sor. Harold egy magaslaton helyezte el az egységeit egy pajzsfal mögött, de Vilmost ez nem zavarta, és megrohamozta az angolok védvonalait. Normandia hercege majdnem rá is fizetett a vakmerőségére, mert a lovát kilőtték alóla, és a normannok már-már azt hitték, hogy holtan maradt a csatatéren.
Végül a normann íjászoknak Vilmos megparancsolta, hogy ne közvetlenül a pajzsfalat lőjék, hanem meredekebb szögben mögéjük célozzanak, ami súlyos pusztítást okozott az angolok soraiban.
A bayeux-i kárpiton Haroldot magát is egy nyílvesszővel a szemében ábrázolják, és az angol király eleste után a normannok megnyerték az ütközetet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
