Mindannyiunk hőse, a Tenkes kapitánya
2021. november 18. 15:10 Varga Nóra Borbála
Izgalommal várt magyar filmsorozat
A Tenkest a magyar televízió nézőközönsége nagyon várta, talán nem is volt olyan korabeli folyóirat, ami ne cikkezett volna: „Hetek óta dolgozik megfeszített munkával a forgatócsoport” – írja a Film, Színház, Muzsika. Fontos volt hangoztatni a főszereplők nevét és a forgatás izgalmait. Zenthe Ferenc így nyilatkozott: „Két dologért szeretem a Tenkes kapitányát. Eke Máté vérbő, izgalmas figura. Ráadásul ez a szerepem a Rákóczi hadnagyára emlékeztet.
Másrészt maga a forgatás annyira izgalmas, hogy az ifjú koromban belém szorult romantika- és kalandvágyamat – ne nevessetek – most élem ki”. Anekdotákkal is igyekeztek beharangozni a filmet, mint amikor Eke Máté lovának fülébe ment a víz, majd a ló elmerült. Értesülünk arról, hogy Basilides Zoltán (Bruckenbacker Alfonz kapitány szerepében) mennyire nehezen barátkozott meg a lovakkal; vagy arról, hogyan fogták be az elszabadult, megvadult kutyákat.
A Tenkes színészcsapatát nagyszerűen válogatták össze: a főszereplő, Zenthe Ferenc mellett kiemelkedő Ungváry László, Krencsey Marianne, Szabó Gyula, Pécsi Ildikó és Vajda Márta, valamint az idősebb nemzedékből Molnár Tibor alakítása. A sajátos színészi kihívást talán a negatív figurák szerepe jelentette. A Tenkesben ezek az alakok különösek, hiszen a labancok mindegyike elképesztően idióta és esetlen, igazi burleszkszerű figuraként látható.
A színészek mindegyike nagyszerű alakítást nyújtott, a filmből szinte árad, a szereplők mennyire kedvelték saját karakterüket. Pécsi Ildikó visszaemlékezik: „Akkor még nem voltunk sokan és nem volt rivalizálási kényszer. A karakter megjelenése attól függ, milyen színészbe álmodja bele a rendező, fontos az alapanyag. Nyugalmasabbá tette a dolgot, hogy azt érezted, beléd gondolták a szerepet.” Pécsi Ildikó cigánylány-szerepe annyira hiteles lett, hogy a forgatáson a helyiek közül többen azt hitték, igazi cigánylány.
Szilágyi István meséli, Pityik őrmester különleges karakterszerepe, melyben készségesen vált a kurucok fricskáinak áldozatává, rendkívül testhezállónak bizonyult, emlékezetes figurája lett a színész talán egész életművének. Szilágyi emlékei szerint a sorozat készítése alatt nem volt szakadék az elismertebb, idősebb és az ifjabb, kevésbé ismert színészek között, a forgatás teljes csapatmunkában zajlott.
A Tenkes kapitányát nagyrészt a siklósi várban és környékén, valamint a Farkashegyen forgatták, de készültek felvételek Vajdahunyad várában és a budai hegyekben is; a kocsmai jelenetek pedig a Balatonon kerültek felvételre. „A forgatás idejére leköltöztünk Siklósra, lent voltunk majdnem két hónapig. Úgy éltünk, mint egy nagy család” – meséli Sommer Katalin, a Magyar Televízió maszkmestere.
A történelmi hűséget leginkább az eredeti helyszín, Siklós környéke teremtette meg. Pécsi Ildikó szerint „ha az ember olyan helyszínen forgat, ami történelmi, régi történetek, emlékek, régi emberségek helyszíne, az lökést ad a dolgoknak, segít a szerepen is.” Akkoriban „Molnár Tibor, aki egy idősebb, ízes szavú, csavaroseszű jobbágyot alakít, elmondta, mennyire meghatotta, amikor a forgatásra a múzeumból hozatott, eredeti kuruc trombita és tárogató most – több évszázadnyi hallgatás után – újból megszólalt.”
Kosztümös, történelmi sorozat lévén természetesen kiemelten fontos szerepet kapnak a jelmezek és kellékek, valamint a maszk is. „Ahhoz, hogy egy színész bele tudja magát élni a szerepébe, sokat segítenek a külsőségek. Fontos, hogy a színész jól érezze magát abban, amiben játszik.” Sommer Katalin kulisszatitkokról mesél: „Zenthe Ferinek harmincöt darab bajuszt készítettem a saját hajából, volt, hogy ötpercenként kellett bajuszt cserélni”.
A kellékek egy részét a Nemzeti Színház, a jelmezeket pedig a Filmgyár kölcsönözte a sorozat számára, a lovak pedig a Belügyminisztériumból érkeztek. „Egyenként kellet eltűntetnem a lovak nyakáról a BM jelzést, úgy, hogy ráragasztottam a sörényüket. Próbálkoztam hajlakkal is, de annak sziszegő hangjára a lovak megriadtak.” – Sommer Katalin rendkívül jó hangulatú forgatási napokra emlékszik vissza.
A Tenkes jelmezei, maszkjai és díszletei is messze meghaladták a hatvanas évek technikáját. A sorozat korhűségét azonban talán egyetlen tényező csorbítja: a lovakra felszerelt Bock nyereg, mely nyilvánvalóan a lovasok és a színészek kényelmét szolgálta, ugyanis ez a nyeregtípus – mellyel kevésbé gyakorlottaknak is valóban kényelmes és könnyű lovagolni – csak az első világháború idején terjedt el a katonai lovasságnál.
A Tenkes kapitánya új kihívásokat is tartogatott mindenki számára.
A lovakkal Pécsi Ildikónak is akadtak gondjai: „félelmetes, mély árok húzódott az égő kocsma mellett. A lámpáktól és a tűztől idegesek lettek a lovak, nem volt sok idő és szűk volt a hely. A lovam hátrálni kezdett, és az út végén lévő fába beültette a mögém felpattanó Szabó Gyulát – végül kaszkadőrrel oldottuk meg a jelenetet, mert a kocsma nemsokára összeomlott.” Habár voltak kiélezett helyzetek és nehéz feladatok, a stáb jólszervezettsége mindig biztosította a megfelelő hátteret. „Valahogy mindenre volt idő, nem kellett rohanni, jó volt a szervezés, a környezet” – emlékszik vissza Pécsi Ildikó.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
