Miként érhette váratlanul az amerikaiakat a Pearl Harbor elleni japán támadás?
2019. november 27. 18:15 Múlt-kor
Mesteri felkészülés
Kijelenthető, hogy 1941 második felében Japán legnagyobb győzelme az volt, hogy sikerült teljes titokban tartania a Pearl Harbor elleni kíméletlen csapás minden előkészületét.
A támadás terve végső soron arra szolgált, hogy biztosítsa Japán katonai fölényét a térségben, ha tárgyalásos úton nem sikerül elérni a kitűzött célokat.
Az amerikai Csendes-óceáni flotta megbénításának terve számos olyan elemet tartalmazott, amely a történelem szinte minden sikeres meglepetésszerű támadásában közös pontot jelent.
Első lépésként a japánok felmérték a rendelkezésre álló legjobb útvonalat: ez a Csendes-óceán északi vizeit jelentette, távol a megszokott hajózási útvonalaktól, ahol mások észlelhetnék a Hawaii felé közelítő flottát.
Az útvonalat egy japán civil utasszállító hajó térképezte fel előre, amely azt jelentette a parancsnokság felé, hogy semmilyen más hajót nem észlelt útja során.
A tényleges hadművelet alatt a japán támadó erők még az időjárást is kihasználták: eső, illetve köd leple alatt maradtak észrevétlenek egészen a támadásig.
A sikeres titoktartás második fontos eleme a rádió- és egyéb kommunikációban tanúsított vasfegyelem volt.
Az útnak indult flotta teljes rádiócsendben közlekedett, miközben a Japán központi szigetei körüli haditengerészeti rádiós kommunikációt szándékosan megnövelték, hogy a külső megfigyelők számára ne legyen feltűnő a kiesés.
Magát a támadást is gondos precizitással készítették elő: a repülőgép-hordozókon szolgáló repülőgépek személyzete hónapokon át a várható célpontok makettjei ellen gyakorolta fegyverei használatát, a torpedóvető és zuhanóbombázó repülőgépek pilótái több száz repült órát jegyeztek ezen idő alatt.
A felmerülő technikai problémákat mind megvizsgálták, és jó előre kiküszöbölték. Ilyen volt például a torpedóvető repülőkről ledobott torpedók túl mélyre merülése, ami miatt azok eltéveszthették céljukat, illetve a sekély öböl medrének ütközhettek – végül fából készült vezérsíkok hozzáadásával javították ki a hibát.
A japán hadművelet minden apró részletét előre megtervezték, amennyire csak lehetett, és sikerült úgy elpróbálniuk annak menetét, hogy az amerikai hírszerzésnek fogalma sem volt róla.
A tervet 1941 augusztusában terjesztették a japán haditengerészet vezérkara elé, de az csupán egy hónappal a támadás előtt, november 3-án hagyta jóvá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
