Miért olyan elterjedtek a vallásos külsőségek az olasz bűnszervezetekben?
2022. szeptember 23. 09:56 Múlt-kor
Tízparancsolat maffia módra
Nemcsak a sajátos, egyháztól kölcsönzött rituáléi voltak meg a különböző maffiacsoportoknak, de létezett egy általánosan elfogadott értelmezése a tízparancsolatnak. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életed legyen ezen a földön, szól a Tízparancsolat egyike, amely elsősorban a gyermekek felé jelent intést a szüleikkel kapcsolatban, társadalmi értelemben azonban vonatkozik mindenkire, akik valamiféle lelki értelemben vett apaságot töltenek be, legyen szó hivatali elöljárókról, tanárokról, vagy éppen a munkaadóról.
A maffia a saját családjára kiterjesztve értelmezi ezt a bibliai helyet, és a család vagy a család tagjainak a méltóságát megőrizni mindennél előrébb való érdekként tartják számon.
Felebarátod ellen ne tégy hamis tanúbizonyságot, adja parancsba az Ószövetség. A szervezeten belül elvárt a teljes és megkérdőjelezhetetlen őszinteség. Éppen ezért nem lehet a maffia tagja egy olyan személy, akinek az édesapja a maffia áldozata volt, mivel belépése esetén kötelesek lennének elmondani a halálesetről a teljes igazat.
Pietro Buscetta, Tommaso sógorának holtteste az utcán 1987. december 7-én. A maffiózóból informátorrá, azaz „bűnbánóvá” (pentito) vált férfi több rokonával is végzett a Cosa Nostra.
Ne paráználkodj! Ne kívánd a felebarátod házastársát! Ezen parancsolatok betartása szintén egyfajta elvárás volt, noha nem olyan erőteljes, mint az előzőekben. A maffiózónak elvileg sosem szabadott megcsalnia a feleségét, mivel egy szerető potenciális veszélyforrást jelentett rá. Ráadásul az a férfi, aki nem volt képes uralni az érzelmi és a szexuális életét, megbízhatatlannak számított.
A valóságban azonban ennek az elvárásnak nem feltétlenül tettek eleget, különösen nagy volt a kontraszt ezen a téren az amerikai olasz, és az európai olasz családok között. A házasságon kívüli kapcsolatot leginkább akkor nézték el, ha a maffia érdekei nem sérültek, de ebben az esetben is gondosan ügyelni kellett arra, hogy a feleségek nem kerülhettek megalázó helyzetbe.
Talán az évszázados szicíliai arab jelenlét örökségeként a család nőtagjaival szembeni gondoskodó és óvó szándékú paternalizmus nagyon erős volt: az édesanya, a lánytestvér vagy a menyasszony a legfontosabb személyeknek számítottak. Ugyanakkor ez bizonyos értelemben korlátozta is a nők lehetőségeit, mert az ő helyük a család mellett volt, hogy gondoskodjanak annak összetartásáról. A válást, ahogy a katolikus egyház sem, egyáltalán nem nézték jó szemmel.
A Ne lopj! parancsolata azt jelentette, hogy a maffia bizonyos embereknek gyakran tett szívességet, akár abban is, hogy eltűnt javait megtalálhassa. Giovanni Brusca, a szicíliai alvilág egyik ismert alakja, kihallgatása során elbüszkélkedett azzal, hogy Palermóban egyszer mindössze húsz perc alatt előkerített egy ellopott autót, gyorsabban, mint a rendőrség bármely más esetben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
