Miért „léteznek” a világ minden táján sárkányok?
2019. szeptember 24. 20:25 Múlt-kor
Összehasonlító mitológia
Viszonylag tisztán leképezhető tehát a klasszikus európai sárkánykép útja a különféle térségbeli kultúrák során át. Hogyan lehetséges azonban, hogy a legyőzendő fenevad képe ennyire egységessé vált, illetve maradt?
Joseph Campbell amerikai mitológus a jungi pszichológiai elveket alapul véve az emberiség kollektív tudatalattijának tapasztalatai mellett érvel: talán a sárkány egy olyasfajta kulturális szimbólum, amelyet minden ember felismer anélkül, hogy tanult volna róla.
Egy másik érv a kollektív felismerés gondolata mellett David E. Jones amerikai antropológustól származik, aki az állati viselkedéstan felől közelítette meg a kérdést. Elméletének alapja az, hogy a sok millió évnyi evolúció során az emberben – ahogy más főemlős- és majomfajokban – létrejött egy lenyomata az általában veszélyes állatfajoknak.
Így ahogy a természetben a majmok és főemlősök hasonló módon riadt reakciót adnak a kígyókra és egyéb hüllőkre, mint például a nagymacskákra és nagyobb ragadozómadarakra, ezen veszélyes állatok tulajdonságait együtt, egy nem létező állatban is felismerjük: a nagyméretű, emberevő, repülő hüllők tehát logikus következményei azoknak a tulajdonságoknak, amelyek riadalmat keltettek őseinkben.
A dinoszauruszmaradványok kérdése
Adrienne Mayor, a Stanford Egyetem tudománytörténésze szerint a „népi paleontológia” is nagy hatással volt a mitikus szörnyetegek képére: az emberiség jóval azelőtt elkezdett rálelni a már letűnt fajok csontmaradványaira, hogy azokra tudományos magyarázattal lett volna módja szolgálni.
Önmagában egy őselefánt medencecsontja – az emberéhez hasonló alakja révén – alapot adhatott az óriások létezésére, ahogy egy dinoszaurusz vagy akár egy őszsiráf csontjai már egészen közel állhattak a sárkányok későbbi képéhez.
A klasszikus ókor természettudományokkal is foglalkozó írói, mint például Hérodotosz is többnyire másodkézből értesültek a legkülönfélébb feltételezett állatfajokról, így saját maguknak kellett dönteniük arról, melyek létezését tartják lehetségesnek, és melyekét nem.
Maga az a gondolat, hogy a sárkányok minden kultúrában léteznek, némiképp a nyelvi korlátoknak is betudható: habár az európai, ázsiai és közel-keleti sárkányok kinézetükben hasonlóak, mitolgiai szerepeikben jelentősen különböznek egymástól, az pedig kizárólag az adott iromány – egy ókori leírás, vagy maga a Biblia – fordításakor dőlt el, hogy az ott szereplő lény megnevezését „sárkányként” vezesse át a fordító az új nyelvbe.