Múlt-kor.hu

Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?

Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?

2019. július 10. 08:36 Múlt-kor

Tudományos tévképzetek

Az úgynevezett „Mengele-ikrek” elvben védettséget élveztek a tábor életének legkegyetlenebb aspektusaitól. Nem küldték őket a gázkamrákba, elkülönítve éltek a többi rabtól, és több élelmet is kaptak az állandó orvosi felügyelet mellett.

Ezen előnyökért cserébe azonban bármikor embertelen kísérleteknek vethették alá őket. Sorsuk Mengele kezében volt, akit csak „a halál angyalának” neveztek a táborban élet és halál feletti hatalma, szeszélyes temperamentuma és kegyetlensége miatt.

Mózes Éva számára „Mengele-ikerként” az élet azt jelentette, hogy sokszor órákon át kellett mozdulatlanul ülnie meztelenül, miközben testét Miriaméhoz méricskélték. Ismeretlen anyagokat fecskendeztek véráramába, ami heves reakciókat váltott ki szervezetében.

„Tudtam, hogy ikrekként különlegesnek számítunk, mert sosem léphettünk kapcsolatba senkivel a tábor más részeiről” – emlékezett vissza később. „De azt nem tudtam, hogy genetikai kísérletekhez használnak.”

Az eugenika eleve az ikrekkel kapcsolatos kutatásokban gyökerezett. Francis Galton angol polihisztor, aki 1883-ban elsőként használta az „eugenika” szót, legkorábbi kutatásaiban már ikertanulmányokat használt fel.

Galtonra mélyen hatottak unokatestvére, Charles Darwin tudományos eredményei, és érdeklődni kezdett az iránt, hogy az ember miként adja tovább utódainak az olyan tulajdonságokat, mint például az intelligencia, és foglalkoztatta az is, hogyan lehet az emberek közt „kitenyészteni” a kívánatosabb genetikai tulajdonságokat.

Galton és az eugenika többi követője számára az ikrek jelentették a kulcsot annak megértéséhez, mely tulajdonságok voltak genetikailag meghatározottak, és melyekért volt felelős a környezet (ezt nevezi a tudomány természet-nevelés szembenállásnak).

Több tucat ikerpár által kitöltött, önbevallásos kérdőívekből gyűjtött adatok alapján Galton arra jutott, hogy az ikrek közötti hasonlóságokért a genetika, míg különbségeikért a környezet a felelős.

„Az egyetlen elem, amely a különböző egyénekben váltakozó, köztük azonban állandó, a természetes tendencia” – írta. „Ez óhatatlanul érvényesülni akar.”

Habár Galton ikertanulmányai rendkívül részrehajlóak voltak, és nagy mértékben alá voltak rendelve saját előítéleteinek, valamint mai tudományos szemmel nézve egyéb módokon is megbízhatatlanok voltak, ezek fektették le az eugenika alapjait.

Galton tanulmányai arról is meggyőzték az eugenika híveit, hogy az ikrek a genetikai meghatározottság és környezeti befolyás kutatásának ideális „eszközei”.

Habár legtöbbjük abban hitt, hogy az ikrek segítségével tökéletesebb embereket fognak tudni alkotni, az ikrekkel kapcsolatos kísérletek eredményei mégsem az elvárt eredmények felé vezették őket.

Az 1930-as években például egy csoport amerikai kutató nagy különbségeket talált a külön nevelt ikrek IQ-jában annak ellenére, hogy személyiségük és viselkedésük a külön nevelés ellenére hasonló volt.

Ugyan az ikrek voltak az eugenika-hívők „kedvenc fegyverei” a „sokat vitatott természet-nevelés kérdésben”, a kísérleteik eredményei afelé mutattak, hogy azoknak a „nemkívánatos” tulajdonságoknak, amelyeket a szelektív szaporítással kívántak volna kezelni, vajmi kevés közük van a genetikai meghatározottsághoz.

Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. nyár: Őrült uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra