Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
2019. július 10. 08:36 Múlt-kor
A Harmadik Birodalom ideológiája által felkarolt eugenika, azaz az emberi társadalom genetikai úton történő tökéletesítésének gondolata már a kezdetektől nagy mértékben az ikrekkel összefüggésben merült fel a 19. században. A tudomány ezen ága – bármennyire kétségesek is voltak eredményei – a 20. század egyik legnagyobb népirtásának központi eleme, valóságos támasza volt.
Különleges rabok
„Ikrek! Ikrek!” – szóltak a kiáltások az Auschwitz-Birkenau haláltábor hírhedt válogatóperonján. A szilágysomlyói gettóból nemrég ideszállított tízéves Mózes Éva édesanyjába kapaszkodott ikertestvérével, Miriammal együtt. Hirtelen közelebb lépett hozzájuk egy SS-tiszt. „Ikrek?” – kérdezte édesanyjuktól. „Az jó?” – kérdezett vissza rémülten a nő.
A tiszt bólintott, Mózes Éva élete pedig örökre megváltozott. Az egyik SS-őr megragadta karjánál fogva őt és Miriamot, és a két síró, kiabáló kislányt elszakította édesanyjuktól. Soha többé nem látták őt.
A két ikerlány nem tudhatta, hogy egy óriási, embertelen orvosi kísérleti program alanyaivá váltak, amely már jó ideje zajlott a haláltáborban. A programhoz kizárólag ikreket, köztük rengeteg gyermeket válogattak ki a rabok közül.
A tábor főorvosa, Josef Mengele által vezetett program keretében körülbelül 3000 ikertestvért tettek ki fertőző betegségeknek, csonkításnak és kínzásnak a „kutatás” nevében, amely a betegséget, az emberi tűrőképességet és genetikai összefüggéseket volt hivatott vizsgálni.
Az ikreket a hatalmas peronon zajló válogatásokkor elkülönítették a többi rabtól, majd egyből egy vizsgálólaborba vitték őket. Mengele legtöbb kísérletében az egyik ikertestvért „kontrollként” használta, míg a másikon végrehajtotta a kísérletet – ez lehetett a vérátömlesztéstől kezdve a mesterséges megtermékenyítésen át amputációkig és egyszerű gyilkosságig szinte bármi.
A halottakat felboncolták és tüzetesen átvizsgálták, a túlélő ikertestvért általában szintén megölték, hogy ugyanezt elvégezhessék rajta is.
Az ikreken végzett kísérletek a háborút megelőző időszakban arra szolgáltak, hogy a náci rezsim orvosai – köztük Mengele mentora, Otmar von Verschuer – az eugenika híveiként alátámaszthassák nézeteiket a „nemkívánatos” genetikai összetételű embereket illetően.
E nézetek része volt a zsidókkal, romákkal, melegekkel, veleszületett betegségekben szenvedőkkel és másokkal szembeni diszkrimináció, amelyet szükségesnek tartottak az „árja faj” tisztaságának védelmében.
A sors fintora, hogy éppen az ikerkísérletek eredménytelensége vezetett a későbbiekben az eugenika túlhaladottá válásához.
Mengele és más eugenika-hívők számára az egypetéjű, teljesen egyforma ikrek, mint a Mózes-lányok voltak a tökéletes kísérleti alanyok. Mivel genomjuk azonos volt – érveltek a tudósok – bármiféle fizikai vagy viselkedésbeli különbség kettejük között kizárólag külső behatások eredménye lehet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
