Memento mori, avagy a középkori családok harca a mindennapok túléléséért
2021. június 21. 14:39 Múlt-kor
A vagyoni helyzet jelentősége
A szegényes étrend és a rossz fizikai állapot nagyban csökkentette a nők termékenységét, valamint a várandósoknál növelte az esetleges szülési komplikációk kialakulásának esélyét. Az alultápláltság akár a menstruációs ciklus rendszertelenségéhez, súlyosabb esetekben leállásához, alkalmanként korai vetéléshez vezethetett. A toszkánai források igazolják: a gazdagabb nők tovább voltak termékenyek, és gyakrabban lettek várandósak, mint szerényebb anyagi körülmények között élő társaik.
A vidéki Angliában a XII. század és a fekete halál pusztítása között a szegény családokban a csecsemőkort túlélő gyermekek száma kettő alatt maradt. A gazdagabb földbirtokosoknál ez a szám már meghaladta a kettőt, míg az előkelő rétegekben már akár ötre is emelkedhetett. A források alapján Franciaországban is hasonló képet mutat a családok demográfiája.
A bioarcheológiai kutatások alapján a pestis sem egyenlően büntette a különböző társadalmi rétegeket. A szegényebbek, traumáktól és betegségektől többet szenvedők sokkal gyakrabban vesztették el gyermekeiket a fekete halál idején, mint a gazdagabbak. Az 1348-as „kitörést” követően elsősorban a fiatalabb korosztályból szedte áldozatait a gyilkos kór, a Toszkánában található Sienában a halottak 88%-a a 12 éven aluli gyermekek közül került ki. Az 1361-1362-es „gyermekek pestise” idején egy franciaországi város végrendeleteinek kétharmadában nem tudtak örököst megnevezni.
Egy francia vidéki egyházmegyében 1325-ben a végrendeletek íróinak átlagosan 2,8 gyermekük volt, a pestisjárványok idején 1350 és 1375 között ez a szám 1,9-re esett vissza, sőt, a XV. század elejére tovább csökkent 1,4-re. A XV. század második felében megtörtént a „baby boom”, így hamar újra elérték a két gyermekes átlagot.
Még az elszegényedett földművesek is nagyobb eséllyel érhették meg gyermekeik felcseperedését, mint a városi lakosság. A túlnépesedés, a szennyezettség és a rossz egészségügyi viszonyok egyaránt hozzájárulhattak a kórokozók gyorsabb terjedéséhez, amely növelte a gyermekhalandóságot és hozzájárult a nők termékenységének eséséhez, sőt, a rövidebb várható élettartamhoz is.
Míg Toszkana vidéki területein egy 20-as, vagy akár 30-as éveiben járó anya is lehetett termékeny, addig egy városban élő nő a 20-as éveire már túljutott a termékenységének zenitjén.
Ugyanezt a mintázatot láthatjuk a vidéki Franciaországban is. Míg a városokban a szegényebb családok átlagosan egy, a gazdagabbak átlagosan kettő gyermeket tudtak felnevelni, addig vidéken ugyanez a szám kettő és három között mozgott.
A 14 és a 15. század első felének megpróbáltatásai olykor megoldhatatlan feladatok elé állították a családokat is. Általánosítani azért így sem érdemes: ugyan a vidéki, gazdagabb családok előnyben voltak a városi, szegény családokhoz képest, de az élet már a középkorban is kiszámíthatatlan volt, sorsok és életek gyakran Fortuna kerekétől függtek. A középkor embere előtt – ahogy az Villon balladáiban is tetten érhető – mindig ott kellett lebegjen a következő két szó: „Memento Mori”, azaz „Emlékezz a halálra”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
