Megszöktette magát a zárdából a később boldoggá avatott Árpád-házi hercegnő, hogy hozzámenjen egy lovaghoz
2020. április 4. 11:02 Kanyó Ferenc
Egy kalandos életút homályba vesző vége
A szöktetési, szökési eset után az újdonsült pár sikertelenül próbálta meggyőzni Lodomér esztergomi érseket, hogy ismerje el a házasságukat. Végül 1288-ban Svojanov (német nevén Fürstenberg) várába vonultak vissza, ahol Erzsébet egy fiúgyermeknek adott életet.
Záviš úgy döntött, hogy a keresztelőre három uralkodót is meghív, ám az ifjú Vencel cseh király a felesége biztatására azt kívánta tőle, hogy személyesen adja át a meghívását. A cseh nagyúr nem fogott gyanút, és elment a prágai udvarba. Ott azonban a király azt követelte tőle, hogy adja át neki mindazon birtokokat, amelyeket Kunigundától örökölt. Miután Záviš erre nem volt hajlandó, elfogták és börtönbe vetették.
Záviš fivérei fellázadtak, de a próbálkozásuk sikertelen volt, ezért menekülni kényszerültek. Vencel ostrom alá vette a várait, amelyek azonban nem adták meg magukat könnyen. Hluboka várához végül magát Závišt is elvitték, és ott közölték vele, hogy szólítsa fel a védőket megadásra, különben a helyszínen megácsolt vérpadon a fejét veszik. Záviš ezt megtagadta, sőt a védőket ellenállásra buzdította, ezért a király beváltotta a fenyegetését, és a cseh nagyurat lefejezték.
Hogy férje halála után Erzsébettel pontosan mi történt, azt források híján nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy 1300-ban Nápolyba utazott a testvéréhez, Máriához, ahol a nápolyi San Pietro kolostornak lett a lakója. A fia ekkor már nem lehetett életben, mivel akkor az ő örökösödési joga megelőzte volna Mária unokájáét, a későbbi I. Károly magyar királyét.
Erzsébetet 1313-ban még életben lévőnek írják, 1323-ban azonban Mária hagyatékának felsorolásában már csak néhaiként emlékeznek meg róla. A XVI. századi magyar nyelvű Margit-legenda azonban tudni véli, hogy a margitszigeti kolostorban lett eltemetve, ami a vélelmezhető nápolyi halála tükrében valószínűtlennek tűnik. Boldoggá avatásának pontos körülményeit sem ismerjük, a magyar Margit-legenda már ebben a szellemben emlékezik meg róla, ahogy a fentebb említett krónikás, Hevenesi is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
