Megoldódhat Amelia Earhart halálának rejtélye
2016. november 2. 10:48
A tudósokat már régóta foglalkoztatja a kérdés, hogyan halt meg Amelia Earhart, és hol lehet végső nyughelye. Egy nemrégiben végzett kutatás során kiderült, hogy megdöbbentő hasonlóság van a világhírű repülős, valamint egy távoli szigeten életét vesztő hajótörött 1940-ben megtalált csontmaradványai között.
Az újabb bizonyítékok azt az elméletet támasztják alá, amely szerint Earhart hajótöröttként halt meg Nikumarorón, egy, a csendes-óceáni szigetcsoporthoz, Kiribatihoz tartozó apró, lakatlan trópusi szigeten – olvasható a Discovery News cikkében. Earhart a Csendes-óceán felett repülve tűnt el 1937. július 2-án, miközben arra tett kísérletet, hogy az Egyenlítő mentén körberepülje a Földet. Végső nyughelyének színhelye azóta is rejtély. A The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) nevű, Earhart utolsó, közel 80 évvel ezelőtti, végzetes repülésének körülményeit már régóta kutató tudóscsoport szakértői nemrég bejelentették, „újonnan felfedezett hasonlóságot” tártak fel a távoli atollon talált maradványok, valamint a repülős között.
A TIGHAR által 11 nikumarorói expedíciójukon feltárt leletek arra utalnak, hogy Earhart és navigátora, Fred Noonan – annak ellenére, hogy korábban a kutatók ezt gondolták – nem a Csendes-óceánba zuhant, miután nem sokkal a kijelölt cél, a Howland-sziget közelében elfogyott az üzemanyaguk. Valószínűbb, hogy kényszerleszállást hajtottak végre Nikumarorón, és végül itt, a Howlang-szigettől több mint 550 kilométerre lelték halálukat – véli Ric Gillespie, a TIGHAR ügyvezető igazgatója.
„Tudjuk, hogy 1940-ben egy brit gyarmati tisztviselő, Gerald Gallagher Nikumarorón feltárta egy hajótörött részleges csontvázát” – fejtette ki Gillespie. A brit orvos azonban egy férfi csontvázaként azonosította a maradványokat, amelyek később el is tűntek. Az egész ügy a feledés homályába veszett, mígnem a TIGHAR szakemberei 1998-ban felfedezték az eredeti aktákat, amelyek tartalmazták a csontvázzal kapcsolatos mérések eredményeit is.
A mérési eredmények újraértékelését Karen Burns igazságügyi antropológus és Richard Jantz végezte, és a két kutató arra jutott, hogy a csontok felépítése megfeleltethető egy nagyjából Earhart-magasságú és etnikai hovatartozású nő maradványai anatómiai sajátosságainak. Dr. Jantz a vizsgálatok során felfedezte, hogy a csontváz alkarja jóval nagyobb volt, mint egy 19. század végén született nő átlagos, hasonló testrésze. A kérdés már csak az volt, vajon Earhartnak nagyobb volt-e az alkarja az átlagosnál? A TIGHAR Jeff Glickman képfeldolgozó szakembert kérte fel arra, hogy keressen a feltételezés bizonyíthatóságára utaló nyomokat egy Earhartot csupasz karokkal ábrázoló fotón.
Glickman vizsgálata szerint Earhart orsócsontja és felkarcsontja hossza közötti arányszám 0,76 volt, amely gyakorlatilag megegyezik a hajótöröttnél mért számmal, amelynél 0,756-ot mértek (a 19. század végén született nőknél 0,73 volt az arányszám). Gillespie hangsúlyozta, hogy az egyezés természetesen még nem igazolja, hogy a hajótörött Earhart volt, de a jelentős felfedezés újabb bizonyítékot szolgáltat feltételezésük alátámasztására.
A TIGHAR szakemberei szerint a repülős még több mint száz alkalommal próbált meg rádión kapcsolatba lépni valakivel, ám kétségbeesett hívásait senki sem fogadta. „Earhart és Noonan végül hajótöröttként halt meg a víz nélküli, lakatlan atollon, repülőgépüket pedig elnyelte az óceán” – mondta Gillespie. A kutató most a 2017-re tervezett 12. expedícióra igyekszik pénzt gyűjteni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
