Megkezdődött a legendás egyiptomi labirintus feltárása Havarában
2026. május 15. 13:30
Az egyiptomi Turisztikai és Régiségügyi Minisztérium hivatalos jóváhagyásával, több évnyi előkészítő munka után megkezdődött a legendás havarai labirintus - III. Amenemhat fáraó gigantikus, az ókori történetírók szerint a gízai piramisoknál is lenyűgözőbb épületegyüttesének - szisztematikus régészeti feltárása. A 2026 májusában indult misszió célja, hogy modern vízelvezetési és mérnöki technológiák alkalmazásával végre felszínre hozza azt a közel háromezer éves földalatti komplexumot, amelynek létezését eddig csak radaros és műholdas szkennelések, valamint ókori források igazolták.
A Kairótól mintegy 90 kilométerre délre, a Fajjúm-oázis bejáratánál található ásatás a Mataha Alapítvány és a Régészeti Mentő Alapítvány hosszú évekig tartó tudományos lobbitevékenységének eredménye. A terület kutatását eddig egy leküzdhetetlen fizikai akadály: az 1820-ban épült Bahr Vahbi-csatorna okozta folyamatos talajvízbetörés hátráltatta. Az ARF által kidolgozott, idén februárban közzétett mérnöki terv alapján a szakemberek most elterelő csatornák ásásával, a vízfelszívást segítő növényzet telepítésével és ellenőrzött szivattyúzással teszik szárazzá és kutathatóvá a földalatti szinteket.
A havarai labirintus a Középbirodalom (XII. dinasztia, Kr. e. 1860–1814 körüli) építészetének eddig ismert legnagyobb rejtélye. Hérodotosz, a Kr. e. 5. században élt görög történetíró személyesen látta a komplexumot, és beszámolójában (amelyet később Sztrabón és idősebb Plinius is megerősített) arról írt, hogy az építmény grandiozitása felülmúlta a piramisokat, valamint az epheszoszi és a szamoszi görög templomokat is.
A leírások szerint a labirintus tizenkét fedett udvarból és 3000 szobából állt, amelyek fele a felszínen, másik fele a föld alatt helyezkedett el, gigantikus monolit kőmennyezetekkel borítva. Sir William Flinders Petrie 1888-as első ásatása során csak a 25 730 négyzetméteres – a karnaki és a luxori templomot együttesen is meghaladó – alapzatot találta meg, mivel az épületkomplexumot vélhetően a római korban kőbányaként használták és elbontották.
A mostani feltárást megelőző, elmúlt tizenöt év geofizikai vizsgálatai azonban bebizonyították, hogy a föld alatt jelentős, érintetlen struktúrák maradtak fenn. A 2007–2008-as talajradaros felmérések, majd a GeoScan és a Merlin Burrows 2014-2015-ös 3D-s szkennelései, végül Mark Carlotto 2023-as SAR-műholdas vizsgálatai mind egybehangzóan igazolták egy hatalmas, geometriailag szabályos, több szintből álló földalatti rendszer (köztük egy 40x100 méteres központi csarnok) és egy, a piramis alá vezető lehetséges bejárati akna létezését.
Amennyiben a megkezdett fizikai ásatások igazolják a szkennelések és az ókori források adatait, a felfedezés alapvetően írja újra a 12. dinasztia mérnöki és szervezési képességeiről, valamint az ókori görög történetírók hitelességéről alkotott eddigi tudományos konszenzust.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
