Megélni a szenvedést: Frida Kahlo rögös útja a halálig

2019. június 28. 09:15 Pásztor Kristóf

Kahlo 1907. július 6-án született a Mexikóváros melletti Coyoacán nevű faluban, teljes születési neve Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón volt. Édesapja, a német születésű Guillermo (eredetileg Karl Wilhelm) Kahlo azután lett fényképész, hogy egy baleset epilepsziás rohamokat hozott elő benne, s emiatt nem tudta befejezni németországi egyetemi tanulmányait. A férfinak egy korábbi házasságából volt két lánya, édesanyjuk halála után azonban egy apácazárdába küldte őket, és még felesége halála estéjén megkérte Matilde Calderón kezét annak édesapjától.

Guillermo Kahlo és Matilde Calderón házasságából négy lány született, Frida a harmadik volt. Gyermekkorára úgy emlékezett vissza, hogy az otthoni hangulat gyakran volt „nagyon-nagyon szomorú”. Az 1910-ben induló forradalmat megsínylette Guillermo fényképész- vállalkozása, a szigorú és igen vallásos Matilde pedig meglehetősen feszült viszonyba került a gyermekeivel. Kahlo szerint szülei házassága nélkülözte a szerelmet.
Hatéves korában Kahlo gyermekbénulás áldozata lett. Jobb lába egész életére gyengébb, rövidebb és vékonyabb lett. Fogyatékossága miatt viszont közelebb került a betegségével ugyancsak küszködő édesapjához.  Kahlo sok időt töltött a fényképész Guillermóval annak stúdiójában, főként portrék retusálásával.

Csínytevés, ugratás, fiatalítás

A kislány ugyan kortársainál később kezdte el tanulmányait (meg egy ideig magántanuló is volt), azonban igen jól tanult. Az elemi iskolát követően apja kívánságának megfelelően egy német iskolába íratták, ahonnan hamar kicsapták. Következő iskolájában, egy tanítóképzőben sem maradt sokáig, miután egy női tanár szexuálisan közelített felé. 15 éves korában, 1922-ben azonban bekerült a neves Országos Előkészítő Iskolába, s ott döntötte el, hogy orvos lesz. Az intézmény első női diákjai közé tartozott, a 2000-ből mindössze 35-en voltak lányok.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. nyári számában olvasható.