Még ma sem tudjuk, hogy kik és miért bombázták Kassát

2018. június 26. 10:55 MTI

A magyar katonai és politikai vezetők 1941 tavaszán mind több információt kaptak a Szovjetunió ellen tervezett német támadásról, amely végül június 22-én indult meg. A gyors német diadalra számító vezérkar egyre nagyobb nyomást gyakorolt a kormányra a hadba lépés érdekében. Bárdossy László kormányfő javaslatára a kormány június 23-án döntött a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról. Bárdossy azt elhallgatta az ülésen, hogy Molotov szovjet külügyi népbiztos arról biztosította a moszkvai magyar követet, hogy a szovjet kormánynak nincs támadó szándéka Magyarországgal szemben, és bizonyos területi revízióhoz is hajlandó támogatást nyújtani.

A németek hivatalosan nem kérték a magyar katonai közreműködést (de nem is zárkóztak el tőle), ennek híján pedig sem Horthy Miklós kormányzó, sem Bárdossy nem hajlott az önkéntes belépésre. A magyar vezetőket ugyanakkor aggasztotta Románia és Szlovákia azonnali belépése, mert attól tartottak, hogy a két szomszédos állam a végső osztozkodásnál kedvezőbb helyzetbe kerülhet. A „casus belli” végül 1941. június 26-án következett be. Azon a napon 13 óra 7 perckor délkeleti irányból három felségjel nélküli repülőgép közelítette meg Kassát, és 29 közepes bombával szórta meg a várost, de kimondottan hadi célpontokat nem támadott, majd távozott. A támadásnak 29 halálos áldozata, 14 súlyos és 48 könnyű sebesültje volt, összesen hárommillió pengősre becsült károk keletkeztek számos épületben.

A hadsereg hivatalosan azt közölte, hogy az akciót szovjet gépek hajtották végre, a fel nem robbant bombákat - egy hónappal később - ugyancsak szovjet gyártmányúként azonosították. A politika is ezt a verziót fogadta el, annál inkább, mert Bárdossy a kormányzó és a parlament előtt is eltitkolta a kassai repülőtér-parancsnok jelentését, aki német típusú gépeket vélt felismerni a támadókban. A kormányfő álláspontja az volt: ha a gépek németek voltak, az még inkább a háborúba való belépés mellett szól, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a németek kívánsága. A történetekről - diplomáciai kapcsolatok híján - a szovjet álláspontot nem lehetett megismerni, erre a magyar fél egyéb csatornákon sem törekedett.

A kormány még június 26-án megtorló támadásról döntött, és elfogadta Bárdossy javaslatát, hogy a „provokálatlan támadás következtében hadiállapotban levőnek tekintsük magunkat Szovjetoroszországgal”. A döntést a kormányfő másnap jelentette be a képviselőházban, aznap már magyar gépek támadtak szovjet városokat, majd egy 40 ezres magyar seregtest lépte át a szovjet határt. A hadüzenettől sokáig ódzkodó Bárdossy valószínűleg úgy kalkulált, hogy ha már elkerülhetetlen a bekapcsolódás a háborúba, ezt minél gyorsabban meg kell tenni, részben azért, hogy magunk szabhassuk meg ennek kereteit, részben pedig azért, hogy idejében csatlakozzunk a győztesekhez. Utólag mindkét megfontolás hibásnak bizonyult.

A kassai bombázás elkövetői máig ismeretlenek. A provokáció érdekében állhatott a katonai felső vezetésnek, a németeknek, akik hivatalos felkéréssel nem akarták magukat Budapestnek lekötelezni, továbbá Antonescu Romániájának is: a román diktátort aggaszthatta, hogy a területi igényeket tápláló Magyarország megkímélheti haderejét. Német-román közös akció mellett szól a támadó gépek délkeleti repülési iránya, amely a német és a román légiflotta fő erőinek báziskörlete, a Kárpátok és a Prut folyó közötti irányba vezetett. A kevésbé valószínű verziók között szerepel, hogy eltévedt szovjet gépek akciójáról volt szó, amelyeknek a bombázásra nem volt parancsuk, mert a szovjeteknek semmi okuk nem volt arra, hogy kiprovokálják a magyar hadba lépést. Elképzelhető, de szintén nem valószínű, hogy az iglói repülőtérről a Szovjetunióba dezertált szlovák pilóták bombázták volna német gépekkel a felvidéki várost.