Még gyermekként beleszeretett a természetbe, az állatvédelemnek szentelte életét Gerald Durrell

2019. január 7. 15:13 MTI

Az indiai Dzsamsedpurban, Kalkutta közelében született négygyermekes családban. Hároméves volt, amikor útépítő mérnök apja meghalt, a család ezután hazatért Angliába, majd 1933-ban Korfu szigetére költöztek. Hat évig éltek a görög szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a műveiben is megörökített természettudós, Teo Sztefanidesz hatott rá. Korfui éveire a Családom és egyéb állatfajták című könyvében emlékezett, sok humorral mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát, a műből 2005-ben Angliában vígjátékot forgattak. Családtörténete a Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje című könyveivel teljesedett trilógiává.

A második világháború éveiben Durrell egy díszállat-kereskedésben dolgozott, majd gondozó lett a Londontól északra fekvő Whipsnade állatkertben. 1946-ban egy örökség tette lehetővé, hogy állatok gyűjtésével foglalkozhasson, első állatgyűjtő útját 1947-ben Kamerunba vezette. Számos állatkertnek juttatott gazdag kollekciót, a londoniban 25 új fajt honosított meg. Gyűjtőútjai során megfordult Brit Guyanában, Argentínában és Paraguayban, Új-Zélandon és Ausztráliában, Malájföldön és Sierra Leonéban, Mexikóban és Mauritiuson, Indiában és Madagaszkáron. Főleg veszélyeztetett állatokat fogott be, hogy azok az állatkertek védelmében fennmaradhassanak. Az állatokat a korabeli szokással szemben nagy gonddal szállította, a költségekre minden pénze ráment. Ezért bátyja, Lawrence (az Alexandriai négyes írója) tanácsára könyveket kezdett írni, melyek nem várt sikert és jövedelmet hoztak számára. Kameruni útját feldolgozó első könyve, a Noé bárkáján 1953-ban jelent meg.

Durrell 1959-ben hozta létre saját állatkertjét Jersey szigetén, mert elégedetlen volt a hasonló intézményekben dívó szakszerűtlen állattartás gyakorlatával, 1963-ban pedig megalapította a Durrell Természetvédelmi Alapítványt. Az intézmény egyre inkább a veszélyeztetetett fajok védelmére szakosodott, emblémájának is a 17. században kipusztított mauritiusi dodó-madarat választották. Az állatkert szakmai továbbképzéseket, kutató, szaporító programokat és népszerűsítő előadásokat is szervezett, maga az alapító igen sokszor adott elő a brit rádióban, és öt nagyobb állatokkal foglalkozó filmsorozatot is készített a BBC tévé megbízásából.

Sajátos humorral és derűvel fűszerezett, lebilincselően szórakoztató könyveiben mesélt gyűjtőútjairól (A bafuti kopók, A részeg erdő, Állatkert a poggyászomban, Kalandorok az őserdőben), állatkertje szervezéséről (Vadállatok bolondja, az Állatkert a kastély körül), filmes expedícióiról (Vadászat felvevőgéppel). Ismeretterjesztő könyve a Vadak a vadonban, szakmai tapasztalatait Az amatőr természetbúvár című kötetében foglalta össze, nagy sikert arató regénye a Rokonom, Rosy. Több mint harminc nyelvre lefordított műveiben a népszerű ismeretterjesztés, a kalandos útleírás és a természettudományos szakértelem ötvöződik. Megfigyelőkészsége, stílusa alapos ember- és állatismeretről és -szeretetről tanúskodik.

Utolsó éveiben energiáit állatkertjének szentelte, mely évente 200 ezer látogatót fogadott. Idős korában egészsége megromlott, csípőprotézis-műtétjét májátültetés követte, amelyből soha nem épült fel teljesen. Jersey szigetén hunyt el 1995. január 30-án. Tevékenységét több kitüntetéssel is elismerték, 1982-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje (OBE) díjat. Korfu városában iskola és park viseli nevét, több állatfaj kapta róla a nevét, és számos veszélyeztetett faj fogságban született egyedeit nevezték el tiszteletére Geraldnak vagy Gerrynek. Az általa alapított jerseyi állatkertben szobra, a miskolci Vadasparkban mellszobra áll.