Már Kosztolányi Dezső is csodagyermekként üdvözölte az ifjú Weöres Sándort
2022. január 22. 15:53 MTI
33 éve, 1989. január 22-én hunyt el Budapesten Weöres Sándor Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Az „egyetemesség dalnokának” is nevezett költőt különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott.
Szombathelyen született 1913. június 22-én. Édesapja huszártiszt és földbirtokos volt, nagyszebeni szerb családból származó édesanyja négy nyelven beszélt és szépen zongorázott.
A kisfiú tőle örökölte a művészetek iránti fogékonyságát, hétévesen már Shakespeare műveit bújta. Elemi iskoláit Pápán és Csöngén végezte, gimnáziumba Szombathelyen, Győrben és Sopronban járt, itt is érettségizett.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/062b595874e4bcb0b118980e80a294b2.jpg)
Gyenge tanuló volt, ám költői tehetsége korán megmutatkozott, verseit a Pesti Napló és a Pesti Hírlap is közölte.
Ezek közül az Öregek című annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítette, Kosztolányi pedig így méltatta a 16 éves fiút: „Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen”.
A Nyugatban először 1932-ben jelent meg Weöres-vers, s még a szigorú ítész, Babits is lelkesen üdvözölte az ifjú költőt.
Az érettségi után apja csöngei birtokán dolgozott, majd a pécsi egyetemen jogi, később földrajzi és történelmi tanulmányokat folytatott, diplomát végül filozófia-esztétika szakon szerzett.
Filozófiai doktorátusát 1939-ben szerezte meg, disszertációját A vers születése címmel írta. Már egyetemistaként bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába, részt vett a pécsi Öttorony című lap szerkesztésében is.
Első verseskötete Hideg van címmel 1934-ben jelent meg, a következő évben Baumgarten-jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült, ebből finanszírozta észak-európai és távol-keleti útját.
1941-től a pécsi Városi Könyvtár vezetője és a pécsi Sorsunk folyóirat társszerzője volt. A Nyugat 1941-es megszűnése után a Magyar Csillag, a Válasz, később a Diárium lapok közölték írásait.
Weöres Sándor 1943-ban a budapesti Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett, a második világháború végén a csöngei apai birtokon tartózkodott, majd rövid ideig Székesfehérváron volt múzeumi tisztviselő.
1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt, akivel csaknem egy évet ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumban töltött.
Hazatérte után, 1949-től – politikamentes alkata és „formalizmusa” miatt – csak a magyar irodalomban új minőséget jelentő gyermekversei (Bóbita, Ha a világ rigó lenne) és műfordításai jelenhettek meg.
1956-ban kiadták ugyan A hallgatás tornya című válogatáskötetét, de 1964-ig – mint a „tűrt” kategóriába tartozó szerző – ismét nehezen tudta írásait megjelentetni.
1959-ben Kínában, 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett körutazást. 1964-ben a Tűzkút című kötete előbb Párizsban, majd itthon jelent meg, pályája egyik csúcsát 1968-as Merülő Saturnus című kötete jelenti.
Helyzetét az 1970-ben megkapott Kossuth-díj konszolidálta, a pénzjutalomból alapította meg a Pásztor Béla-díjat fiatal költők számára. 1972-ben jelent meg a Psyché című kötete, amelyben egy elképzelt 18. századi, arisztokrata származású, félig cigány költőnő, Lónyay Erzsébet nevében írt verseket és fiktív naplót.
A könyv, amelyből Bódy Gábor rendezett filmet, Weöres szerepjátszó készségének és stílus-virtuozitásának legszebb példája. 1977-es Három veréb hat szemmel című kötete a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból nyújt válogatást.
Életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. 1982-ben elsőként jutalmazták Magyarországon Forintos-díjjal, a műfordítóknak járó legmagasabb szakmai elismeréssel. (A kitüntetést 2002 óta Hieronymus-díjnak nevezik.)
Az „egyetemesség dalnokának” is nevezett költőt különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott.
Írt mesejátékokat (A holdbeli csónakos), oratóriumdrámát (Theomachia) és drámai költeményt, minden hangnemben és versformában ugyanolyan magas színvonalon alkotott.
Utolsó nagy fellépése Londonban volt, ahol 1980-ban felolvasói estet tartott. Hosszan tartó, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. január 22-én.
Csöngén 2006-ban avatták fel feleségével közös emlékházát, 2007-ben szülővárosa, Szombathely állított szobrot emlékére, s a helyi színház is az ő nevét viseli.
A 2013-as Weöres Sándor centenáriumi év keretében a Magyar Posta emlékbélyeget, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet adott ki tiszteletére, a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílt, és Braille-írással készült Weöres-kötet is megjelent.