Már a honfoglalás előtt megkezdődött a magyar-görög kapcsolatok hosszú históriája
2021. március 25. 15:51
Konstantinápoly eleste után számos ortodox érkezett
Az Árpád-ház kihalása után, az ortodoxok (s főként a görögök) helyzete egyre nehezebbé vált Magyarországon. Szakadároknak nevezték őket. Nagy Lajos király 1366-ban kiűzette Krassó és Keve megyéből az ortodoxokat.
Tilos volt a házasságkötés ortodoxok és római katolikusok között. Nem szerezhettek nemességet, ha csak nem tértek át a római katolikus hitre. S ne felejtsük, hogy a Bizánci Birodalom sem volt már a régi, egyre közelebb került a teljes összeomláshoz.
A török veszély egyre fenyegetőbbé vált a Balkán-félsziget számára. V. Ióannész Palaiologosz (V. János) bizánci császár 1366-ban személyesen járt Budán, hogy I. Lajos segítségét kérje. Zsigmond uralkodása első éveiben, és különösen a 15. század derekán, a magyar külpolitika – Hunyadi vezetése alatt – nagy erőfeszítéseket tett a törökök kiűzésére Európa területeiről.
Hunyadi János bátorságáról sokat írtak a görögök, egy ismeretlen szerző például népies költeményben emlékezett meg a várnai csatáról (1444), s ebben „Jangosz Khoniatészt” (Hunyadit) a bibliai Sámsonhoz, Nagy Sándorhoz és Nagy Konstantinhoz hasonlította. A történetíró Laonikosz Khalkokondülész (latinosan: Chalcocondyles) pedig többek közt ezeket írta Hunyadi Mátyásról „Apodeixisz hisztorion” című munkájában:
„...Nem sokkal később sikerült megszöknie, s megszerezte a királyi méltóságot, apja híveinek segítségével királlyá választották. Kincseivel, amelyet igen nagy számban szerzett, úgy látszik, oly nagy sereget tartott, amilyen Pannóniában még nem volt, s így jutott a pannon királyságra. Ilokes (Újlaki) azonban, aki Hunyadinak is ellensége volt, amikor annak fia király lett, azzal is szembeszegült, és nem akart engedelmeskedni neki. Végül kibékült vele, szerződést kötöttek, és alávetette magát. Így ment át a hatalom Pannoniában Khoniatész fiára, a kisebbikre. Harcolt Albert római császár ellen is, nagy haditetteket hajtott végre. Prágát és a cseheket hatalma alá hajtotta, úgyhogy mindkét királyság őt uralta.” (Kapitánffy István fordítása).
Konstantinápoly eleste után (1453) nagyon sokan elmenekültek a Balkán-félszigetről. Mátyás király pártfogásába vette az országba menekült ortodoxokat. A hagyomány szerint ő adományozta a szerbeknek azt a gótikus kolostort Csepel szigetén, ahol később aztán az egyik legszebb posztgót ortodox templom épült fel. Itt található a görög mesterek által kiképzett Keresztelő Szent János kápolna.
A magyar-bizánci érintkezések jelentős kulturális hatással jártak, s a magyarság többet kapott Bizánctól, mint ezt a korábbi magyar történettudomány művelői vélték, illetve ahogyan e hatást kisebbíteni igyekeztek.
Már ejtettünk szót Bizáncnak a magyarok keresztény hitre való térítésében játszott szerepéről, de emellett megemlíthetjük az állami életre gyakorolt hatását például az írásbeliség bevezetésében és a kancellária felállításában. Bizánci hatás tükröződik a középkori magyar művészet egyes emlékein is, tanúi ennek az egykorú székesegyházak ránk maradt töredékei, díszítő elemek oszlopfők és domborművek.
A bizánci befolyás emlékei a magyar nyelv részben délszláv közvetítéssel, részben közvetlenül átvett görög jövevényszavai, s említést érdemel még a tény, hogy a középkori magyar irodalmat bizánci mondák legendák, irodalmi motívumok közvetett úton való átvétele is gazdagította.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
