Máig rejtély, miként élték túl az áldozatok az 1618-as prágai defenesztrációt
2020. május 23. 13:57 Múlt-kor
A tömeg egyszerűen utánuk ment
Ami Csehországot illeti, Ferdinánd számára az anyagi érdek játszotta a kulcsszerepet. A térség fejlett mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari tevékenységével – nem beszélve gazdag arany- és ezüstbányáiról – a birodalom leggazdagabb országa volt, a császári kincstár létfontosságú befizetője.
Mindez a cseh vezetők számára is ismert volt Prágában, akik nagy aggodalommal figyelték az új király ténykedését. A legégetőbb kérdés számukra az volt, Ferdinánd tiszteletben tartja-e Rudolf felséglevelét. A király formálisan biztosította őket, hogy így fog tenni, valójában azonban csupán időt akart nyerni, amíg elő nem készíti rekatolizációs tervét.
Ferdinánd taktikája néhány hónapig sikeres volt, a cseh protestánsok azonban továbbra sem nyugodtak meg teljesen. A feszült helyzetben csupán egyetlen szikrára volt szükség a konfliktus kirobbanásához. Ez a szikra végül a templomépítés lett.
Az evangélikusok szerettek volna két új templomot emelni – ehhez való joguk benne foglaltatott Rudolf felséglevelében. A király azonban lefoglalta az építésre kijelölt területeket, és a katolikus egyháznak adta azokat. Amikor a helyiek tiltakoztak, a katolikus kormányzati emberek letartóztatták őket.
Vajon a protestánsok igyekeztek kipuhatolni, meddig mehetnek el, vagy a király akart szánt szándékkal válsághelyzetet kiprovokálni? Valójában nem lényeges, ki „kezdte” a konfliktust, annyi mindenesetre bizonyos, hogy több érdekelt fél is együtt vádolhatta meg a királyt azzal, hogy csorbítja mind a tulajdonhoz, mind a szabad vallásgyakorláshoz való jogukat. A protestáns vezetők követelték a foglyok szabadon engedését. Amikor ezt a hatóságok visszautasították, országszerte elkezdtek szervezni egy nagy demonstrációt Prágába, május 23-ra.
E nap hajnalára már nagy tömeg gyűlt össze a várnegyedben, Jindřich Matyáš Thurn gróf (Thurn Mátyás Henrik), a török elleni háborúk bizonyított hadvezérének vezetése alatt. Amikor a protestáns küldöttek megérkeztek tárgyalni katolikus partnereikkel, dühös támogatóik követték őket az épületbe.
A kis teremben, ahol a négy katolikus küldött ült, a protestáns vezetők azt akarták megtudni tőlük, adott-e utasítást Ferdinánd arra, hogy cseh alattvalói hajoljanak meg akarata előtt halálbüntetés terhe mellett, illetve hogy a négy férfi javasolt-e neki ilyen eljárást. A katolikus küldöttek közül ketten meggyőzték a tömeget ártatlanságukról, így őket elengedték. Bent maradt Jaroslav Martinic várgróf és Vilém Slavata tartományi főbíró, a tömeg haragjától reszketve.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
