Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Magyarországra szabadította a bresciai hiénát a megtorlást követelő császár

Magyarországra szabadította a bresciai hiénát a megtorlást követelő császár

2022. október 6. 08:50 Szelke László

<

Az ítélet: halál

A szabadságharcot követő megtorlás csúcspontja a szimbolikusan a bécsi forradalom és Theodor Latour hadügyminiszter erőszakos halálának első évfordulójára időzített tizenhárom honvédtiszt aradi és Batthyány Lajos miniszterelnök pest-budai kivégzése volt. Haynau kívánságának megfelelően szeptember 26-án a törvényszék valamennyi főtisztet kötél általi halálra ítélte.

A törvényszék vezető bírája, Ernst négy személy esetében enyhítésért folyamodott és fellebbezett Haynauhoz, aki ítéletüket lőpor és golyó általi halálra változtatta. Az önálló seregtestet első esetben a világosi fegyverletételkor vezető, egyedüliként „csak” ezredesi rangban szolgáló Lázár Vilmos és Dessewffy Arisztid büntetésének enyhítését az osztrákoknak, és nem az oroszoknak történő megadás, míg Kiss Ernő és Schweidel József esetében a többiekhez képest jóval jelentéktelenebb szerepvállalás indokolta.

A négy, golyó általi halálra szánt főtiszt kivégzése után a kötél általi halálra ítélt tábornokok következtek: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly. Az utolsóként felakasztott Vécsey miután végignézte társai erőszakos és lassú halálát, s már nem volt kitől elbúcsúznia, a bitófa árnyékában – a legenda szerint – a sokat szenvedett Damjanich kezét csókolta meg.

Kevésbé közismert, hogy Aradon már augusztus 22-én kivégezték Ormai Norbertet, október 25-én pedig Kazinczy Lajost (Kazinczy Ferenc fiát), majd 1850. február 19-én Ludwig Haukot – mindhárman honvéd főtisztek voltak. Lenkey János kivégzésére azért nem került sor, mert az aradi várbörtönben megtébolyodott, és később ott is hunyt el.

Az 1849. január 8-án letartóztatott, mindvégig az alkotmányos és kompromisszumos megoldást kereső Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzéséhez még nehezebb volt megfelelően indokolható és igazolható jogi alapot találni. Az Aradon kivégzett honvédtisztekhez hasonlóan lázadással és felségárulással vádolták, döntően az 1848. évi tavaszi-nyári cselekedeteiért ítélték el, hiszen a többiekkel ellentétben októbert követően vezetőként már nem vett részt a szabadságharc politikai vagy katonai döntéseiben.

Haynau természetesen nem gyakorolt kegyelmet, jóváhagyta a halálos ítéletet, ám végül nem kötél, hanem golyó oltotta ki az életét. Batthyány ugyanis nem kívánt a köztörvényes elítéltek módjára, megalázó módon, kötél által meghalni, ezért a felesége által becsempészett kis tőrrel a nyakán életveszélyesen megsebesítette magát. A pesti Újépületben a kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett, szemét nem engedte bekötni, és maga vezényelte a halálos sortüzet.

A sötét ötvenes évek

A megtorlás, mely a társadalom minden csoportját és rétegét érintette, kegyetlen és kíméletlen volt. A honvédsereg katonái és tisztjei közül közel 50 ezer személyt kényszersorozással olvasztottak a császári hadseregbe. A várfogságra ítéltek száma megközelítette az 1500 főt. A haditörvényszékek mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, a végrehajtott halálos ítéletek száma elérte a százötvenet.

A katonák mellett civileket, jegyzőket, papokat, tanítókat, de még nőket is sokszor várfogságra, sáncfogságra (kényszermunkára), botozásra, vesszőzésre, vagyonelkobzásra vagy állásvesztésre ítéltek, több ezren emigrációba kényszerültek. A Kossuth-bankók beváltás nélküli megsemmisítésével a magyar társadalom minden tagjának jelentős anyagi hátránya keletkezett. A csendőrség és a rendőrség létrehozásával a nép korábban soha nem tapasztalt megfigyelése és ellenőrzése valósult meg.

Mindezek alapján jogosan nevezhetjük a XIX. század közepét a sötét ötvenes éveknek, melyet nem homályosíthatnak el a sorozatosan kihirdetett amnesztiarendeletek, például Ferenc József és Erzsébet 1854. évi házasságkötése után vagy a császári pár 1857. évi magyarországi látogatását megelőzően. A véreskezű ifjú császártól nagyon hosszú út vezet a koronázásig és a kiegyezésig, majd a millenniumi kiállításon látványosan ünnepelt Ferenc Jóskáig.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Magyarországra szabadította a bresciai hiénát a megtorlást követelő császár

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra