Magyarok, akik megcsinálták a szerencséjüket a kaliforniai aranyláz idején
2019. december 26. 12:48 Tóth Csaba
„Örömmel jegyzem fel, levelemet bevégzendő, hogy valamennyi itt tartózkodott, vagy még itt tartózkodó hazánkfia meggazdagodott” – írta Xantus János 1857-ben a San Franciscó-i kis magyar kolónia tagjairól, akik hamisítatlan, szinte már filmvászonra kívánkozó sikertörténetet írtak az amerikai Vadnyugaton a XIX. század közepén.
A történet 1848. január 24-én kezdődött, amikor is a kaliforniai Colomában James W. Marshall egy fűrészmalom építése közben az American folyóban aranyrögöt talált. A felfedezés híre és a könnyű meggazdagodás reménye néhány éven belül kincskereső kalandorok százezreit csábította a világ minden tájáról a kaliforniai aranymezőkre, ahol csupán az első öt évben nagyjából 370 tonna aranyat bányásztak ki.
Az első világméretű aranyláz idején Magyarországon javában zajlott az 1848–1849-es szabadságharc, amelynek végére az orosz intervenciós haderő tett pontot. A szabadságharc leverését követően ezrek indultak önkéntes vagy kényszerű emigrációba, de főként az osztrák megtorlás által leginkább fenyegetett katonai és politikai elit tagjai töltöttek el huzamosabb időt külföldön. Az Amerikai Egyesült Államok – a hatalmas távolság ellenére – az emigráció egyik kiemelt célpontját jelentette, ahová magyarok százai több hullámban érkeztek meg. Nincstelenül, gyökerek és nyelvtudás nélkül egy idegen országban érvényesülni nem mindenkinek sikerült. A számkivetettek között azonban akadtak sokoldalúan képzett, idegen nyelveket beszélő honvédtisztek, akik nem csupán katonai területen arattak sikereket, hanem a civil életben is jeleskedtek.
Magyarország, a bányászország
Sikerük titkát – amelynek révén kiemelkedtek az egyszerű szerencselovagok tömegéből – az jelentette, hogy nem csupán felsőfokú egyetemi végzettséggel rendelkeztek, hanem szaktudásuk kifejezetten természettudományos volt. Ez pedig az aranymezőkön megkülönböztetett helyzetet biztosított a számukra. Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Sámuel gróf féltucatnyi nyelven beszélt, ugyanakkor kiválóan vívott, úszott, a mesterlövészetben is jeleskedett, sőt komoly érdeklődést tanúsított a geológia és a metallurgia iránt. Ő még a szabadságharc idején érkezett titkos küldetéssel Amerikába azért, hogy fegyvereket vásároljon a honvédség számára, valamint hogy elősegítse a magyar tengeri haderő megszervezését. A szabadságharc bukásáról Venezuelában értesült, ezért nem tért haza, hanem november 25-én New Yorkba érkezett, így a Kossuth-emigráció első tagjának ő tekinthető.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. téli számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
