Lópatát erősítettek a 2200 évvel ezelőtt élt férfi műlábára
2016. január 12. 15:10
2200 éves műlábat találtak egy deformált térdű férfi maradványai mellett Turpan közelében. A művégtag végére egy lópatát erősítettek. A sírban a férfi mellett egy fiatal nő csontjait is megtalálták, akiről nem tudni, hogy kapcsolatban állt-e a mellé temetett férfivel.
Az ásatás során kiderült, hogy a férfi lába eldeformálódott, a térdkalács, a combcsont és a sípcsont ugyanis összenőtt, és 80 fokos szöget zárt be. Az eredményekről a Chinese Archeology című folyóiratban számoltak be. Az összenőtt csontok gyakorlatilag lehetetlenné tették a férfi számára, hogy művégtag nélkül járjon vagy lovagoljon, derült ki a kutatók vizsgálatai során. A férfi nem tudta kiegyenesíteni annyira a bal lábát, hogy le tudja tenni a földre séta közben. A művégtag végére erősített lópata gyakorlatilag a lábfej funkcióját töltötte be.
A protézist nyárfából készítették. Hosszanti irányban mindkét oldalán hét-hét lyukat helyeztek el, és az ezeken átbújtatott bőrszalagok segítségével rögzítették a művégtagot a deformált lábhoz. A protézis ökörszarvval körbetekert alsó része henger alakot formázott, a végére pedig a jobb tapadás érdekében egy kopásálló lópatát illesztettek. A tárgy kopottsága azt jelzi, hogy meglehetősen hosszú ideig használhatták. A szénizotópos kormeghatározásnak köszönhetően kiderült, hogy a turpani sír mintegy 2200 évvel ezelőttre datálható. Ebből az időszakból egyetlen másik protézist, egy capuai bronzműlábat ismerünk, amely egy bombázás során pusztult el a második világháborúban. A régészek Egyiptomban egy még korábbra datálható lábujjprotézist is találtak.
A Bridging Eurasia és a Quaternary Interntional című folyóiratok további adatokat is közöltek a műlábat viselő kínai férfiről. Eszerint mintegy 170 centiméter magas lehetett, és feltehetően 50-65 éves kora között halt meg. A kutatók szerint a különös elváltozást az ízületek gyulladása, reuma vagy trauma is okozhatta. A vizsgálatokból kiderült, hogy a férfi az élete során valamikor turberkulózisban szenvedett. A tudósok úgy vélik, hogy a fertőzés okozta gyulladás következtében nőhettek meg a csontok, amelyek aztán összenőttek egymással. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyulladásos folyamat néhány évvel a férfi halála előtt leállt.
A leletek alapján úgy tűnik, hogy a férfi nem tartozott a felső rétegek képviselői közé. Kerámiacsészékkel és – korsókkal, egy fatállal és faíjakkal temették el. Miután meghalt, a sírját felnyitották és egy 20 évesen elhunyt nő csontjait temették mellé. Hogy volt-e közül egymáshoz, nem tudni. A sír egyike azon harminc temetkezési helynek, amelyet a régészek a lelőhelyen feltártak.
A radiokarbonos vizsgálat eredményei alapján a kutatók feltételezik, hogy a temetőben fekvő személyek a gusi kultúrához tartózhattak. A gusikról mindössze annyit tudunk, hogy Északnyugat-Kínában egy kis államba tömörültek a Csin-és a Han-dinasztia idején. Az i. e. 1. században a Han-dinasztia bekebelezte a gusik államát. Mivel a kultúráról csak nagyon keveset tudunk, a temetkezések sok új információval szolgálhatnak a gusikkal kapcsolatban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
