Kövér papok, telt asszonyok, sovány szentek: széles skálán mozgott a túlsúly megítélése a középkorban
2020. június 11. 17:33 Múlt-kor
A női test
Kétségtelen, hogy napjainkban a legtöbb kritikának a női test van kitéve – bármilyen irányba indul el egy nő a teste formálásával, illetve bárhogyan öltözködik, óhatatlanul negatív véleményekkel lesz elárasztva –, érdekes módon azonban a középkorból származó, a női testről értekező és nőktől származó források többsége vallásos, illetve egyházi jellegű.
A férfiak a maguk részéről egyáltalán nem tekintették negatív tulajdonságnak a női teltséget – a kora középkori románcokban egyenesen a legtökéletesebb nőket jellemzik így. De még egy késő 14. századi francia kézikönyv is úgy fogalmaz, a jó lónak négy közös tulajdonsága van a kívánatos hajadonnal: a szép sörény, a gyönyörű szügy, a finom combok és a nagy hátsó fertály.
Ellenvélemények azonban e tekintetben is akadnak a forrásokban: amikor Mária, VIII. Henrik ekkor még kamaszkorú húga 1514-ben a francia udvarba érkezett, hogy férjhez menjen XII. Lajos királyhoz, egy olasz követ azt jegyezte fel róla: „vékony, nem pedig kövérségtől tökéletlen.”
Mindazonáltal a sovány női test az esetek többségében egészen más jelentéssel bírt a középkorban: az aszkéta életű nők, akik Istennek szentelték magukat, az étrendjük feletti kontrollban és a szélsőséges böjtölésben találták meg a férfiaktól való függetlenedés jól látható módját.
A középkori orvosi írások elsősorban a szülésre és gyermeknevelésre való alkalmasság szemszögéből tárgyalták a nők testét.
Még a női szerző, Salernói Trota által írt háromkötetes, 12. századi orvosi kézikönyv is arról ír, a testsúly miként befolyásolja a menopauza bekövetkeztének idejét (a közepesen telt nők esetében a 35 éves kort állapítja meg), illetve arról, mely szempontok szerint kell szoptatódajkát választani az újszülötteknek (legalább egy kissé telt legyen, minél nagyobb mellekkel).
Trota a férfiaknak és a nőknek egyaránt a minél melegebb fürdővizet, illetve a gőzfürdőt ajánlja a fogyáshoz, de a forró homokban való izzasztó elmerülést sem veti el – ezek természetesen mind elsősorban vizet vonnak ki a testből, tehát tartós súlycsökkenést nem idéznek elő.
A legfontosabb szempontként azonban megjegyzi, hogy egy nőnek sosem szabad túlságosan lefogynia, mert az negatív hatással lenne termékenységére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
