Különös módon kért bocsánatot a japán kormányfő

2015. augusztus 14. 16:46 MTI

Abe Sindzó nagy figyelemmel várt pénteki beszédében a második világháborús halottak miatt érzett "nagy szomorúságáról", "örök együttérzéséről" és a hazája okozta "mérhetetlen károkról, szenvedésről" beszélt. Kijelentette, hogy érvényesnek tartja azokat a bocsánatkéréseket, amelyeket a korábbi japán kormányok tettek, de ő maga nem kért bocsánatot. A beszéd után tartott sajtóértekezletén kérdésre válaszolva kijelentette: annak megítélését, hogy egy adott cselekmény agresszió-e vagy sem, a történészekre kellene hagyni.

"Hazánk mérhetetlen károkat és szenvedést okozott ártatlan embereknek. Bármikor - most is -, amikor őszintén gondolok ezekre a tényekre, szólni sem tudok, és a szívem nagy szomorúsággal teli. A háború befejeződésének 70. évfordulóján mély tisztelettel adózom minden ember előtt, akár itthon, akár külföldön veszett oda" - mondta, hozzátéve: reméli, hogy Kína őszintének ismeri el Japán érzéseit, és alkalomadtán találkozni tud Hszi Csin-ping kínai elnökkel.

Emlékeztetett viszont arra, hogy az ország lakosságának több mint 80 százaléka a háború után született. "Nem szabad megszabnunk gyerekeinknek, unokáinknak és az utánuk következő generációknak, akiknek semmi közük ahhoz a háborúhoz, hogy ők is bocsánatot kérjenek!" - jelentette ki. Abe hangsúlyozta, hogy Japán - miközben nagyon is akar tanulni a történelmi leckékből - szeretne előre lépni. "A történelem kíméletlen, ami megtörtént, nem tehető meg nem történtté" - fogalmazott.

A Hszinhua úgy véli, Abe azzal, hogy megemlítette a korábbi japán kormányok bocsánatkéréseit, abban bízik, sikerült lépést tennie a szomszédos országokkal való megbékélés irányába. A szerző szerint egy nyelvezetében óvatosan szerkesztett, "trükkösen fogalmazott" beszédről van szó, amelyben benne voltak a megkerülhetetlen terminusok, de mindezek együtt, ebben a formában csupán egy "nyögvenyelős" kezdethez elegendőek a bizalomépítés útján.

A Hszinhua az Abe szájából elhangzottakat visszalépésnek tartja az 50. évfordulón, 1995-ben elhangzott japán kormányfői beszédhez képest, s utal rá: akkor Murajama Tomiicsi bátran és őszintén elismerte Japán háborús múltját, kifejezte "mély bűntudatát" és "szívből jövő bocsánatkérését" a háborús bűnökért. Abe, ahelyett, hogy egyértelműen bocsánatot kért volna, nyilatkozatában olyan retorikai fordulatokat alkalmazott, mint "fenntartjuk a bocsánatkéréssel kapcsolatos álláspontunkat", elárulta mélyen gyökerező, a szomszédságával viszonyát megrontó történelmi revizionizmusát.

"Azzal, hogy kifejezte, Japán jövőbeni generációinak szükségtelen újra és újra bocsánatot kérniük, úgy tűnik, Abe egyszer és mindenkorra lezártnak tekinti a történelemnek ezt a fejezetét" - jegyzi meg a Hszinhua. Ettől függetlenül - fűzi hozzá -, azok az országok, amelyek megszenvedték Japán agresszióját, sosem fogják elfelejteni a történelemnek ezt a sötét korszakát. "Ugyanúgy, ahogyan a japánok nem feledhetik a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba utáni szörnyű látványt."

"Abe jobb, ha észben tartja, hogy addig nem lesz lehetséges a valóságos megbékélés Kelet-Ázsiában, amíg Tokióról az a kép él, hogy megtagadja múltbéli bűncselekményeit" - hangoztatja a kommentár szerzője. Hozzáteszi, épp ezt erősíti, hogy másokkal egyetemben rendszeresen felkeresi a 2. világháború japán főbűnöseinek is emléket állító Jaszukuni-szentélyt, vagy igyekszik "tisztára mosni Japán háborús múltját". A kommentár szerint Japán jövője és Ázsia stabilitása érdekében a világnak továbbra is óvatosan kell figyelnie a történelemmel kapcsolatos Tokiban elhangzó szavakra és a cselekedetekre, s összefogva kell segítenie Abét abban, hogy a helyes irányba mozduljon.