Kölcsönösen előnyös szövetséget kötött az Egyesült Államok és az olasz alvilág a II. világháborúban
2022. május 23. 18:02 Múlt-kor
Fordulópont
Dönitz tengeralattjáró-háborúja igen komoly veszteségeket okozott a szövetségeseknek, akik egy nagy és látványos veszteséget is kénytelenek voltak elszenvedni: 1942. február 9-én New York kikötőjében kigyulladt és megsemmisült a Normandie nevű óceánjáró.
A korábban francia tulajdonban lévő, ám Franciaország eleste után az Egyesült Államok által lefoglalt hajót csapatszállításra használták. Az esetről utóbb a hivatalos vizsgálat kiderítette, hogy baleset volt, mégis a kortársakban azonnal felmerült a fel nem fedezett német szabotőrök közreműködése.
Hajnalban útnak induló szövetséges konvoj kísérőhajókkal és a légitámadások ellen védő, dróttal rögzített ballonokkal
Még 1942 júniusában is előfordult, hogy egy német tengeralattjáró, az U-584 embereket rakott partra Floridában, előtte pedig éppen Long Island közelében szállt partra négy német szabotőr. A veszély tehát korántsem volt elhanyagolható.
A hivatalos nyomozás során azonban a megbízott szervek kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy a kikötő világa nem különösebben kész az együttműködésre.
Az egyenruha láttán a törvények rosszabbik oldalán álló rakodómunkások és más kikötői elemek bezárkóztak, és inkább nem mondtak semmit, minthogy bárkit is beáruljanak.
Roscoe MacFall, akit a lehetséges szabotőrök utáni nyomozással bíztak meg, másféle segítség után nézett. A Normandie esete után ugyanis elterjedt az a hír is, hogy az alvilág követett el támadást a hajó ellen, hiszen a maffiának elegendő befolyása volt a kikötőkben ahhoz, hogy egy ilyen merényletet kivitelezzen.
Ám ezt az erőt másra is lehetett használni, MacFall pedig Charles Radcliffe Haffenden korvettkapitányt, a Harmadik Haditengerészeti Körzet tisztjét bízta meg azzal, hogy építse ki a kapcsolatot a megfelelő hivatalos szervek és az alvilág között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
