Kocsmában és ágyban is kötöttek házasságot a középkori Angliában
2016. február 18. 08:33
A középkori Nyugat-Európában élő keresztények meglehetősen egyszerűen köthettek házasságot egymással. A házassági törvényt megalkotó és érvényre juttató egyház rendelkezései szerint a szülők és egy pap hozzájárulására sem volt szükség ahhoz, hogy a házasság életbe lépjen. Annak bizonyítása azonban, hogy az ember valóban házas, olykor komoly akadályokba ütközött.
Esküvő a templomajtóban
Bár a házasságokat az egyház ellenőrizte (vagy legalábbis próbálta ellenőrizni), a házaspároknak nem volt kötelező templomban esküdni. A dokumentumok tanúsága szerint kötöttek házasságot országúton, kocsmában, barátok házában, de még ágyban is. Ehhez a két érintett hozzájárulásán kívül semmi másra nem volt szükség. Voltak azonban, akik az esemény spirituális-szakrális jellegének kidomborítása érdekében templomok mellett, esetleg templomajtóban (emiatt néhány templomhoz különös előcsarnokot is építettek) keltek egybe, papnak azonban még ezekben az esetekben sem kellett jelen lenni. A törvényes házasságkötés már számtalan esetben megtörtént, amikor a felek isten szolgája előtt is megesküdtek.
Mivel a szexuális interakció csak házasságon belül volt megengedett, a keresztények a szokások szerint már pubertás – lányoknál 12, fiúknál 14 éves – kortól házasodhattak. Szülői beleegyezés nem volt szükséges. Amikor a házassági törvényeket a 18. századi Angliában megváltoztatták, a párok gyakran a határ közelében található skót falvakban, például Gretna Greenben esküdtek meg, mivel itt még a több évszázada érvényben lévő rendelkezések éltek.
Bár az egyházi törvények szerint egyedül a párok dolga volt, hogy kivel kötnek házasságot, a családoknak és bizonyos közösségeknek valójában meglehetősen nagy befolyása volt a házasság engedélyezésére. Nem volt ritka, hogy a felek egyfajta házassági szerződést is kötöttek, hogy ennek révén biztosítsák a megözvegyültek és a gyermekek ellátását. Szintén elvárás volt, hogy a párok engedélyt kérjenek a helyi földesúrtól, eltérő társadalmi rétegekbe tartozók házasságát pedig sohasem nézték jó szemmel.
A középkori Angliában az egybekelésnek több módja volt. A felek verbális úton is szentesíthették a házasságkötésüket, de bevett formula ebben az esetben állt rendelkezésre – maguk dönthettek róla, hogy mit mondanak egymásnak. Még el sem kellett hálni a házasságot, hogy életbe lépjen. Ha azonban egy férfi és egy nő megegyeztek arról, hogy valamikor a jövőben házasságot kötnek (vagyis eljegyezték egymást), majd szeretkeztek egymással, a fizikai interakcióval a házasság életbe lépett. Az egybekelés emellett egy házassági ajándék (angolul „wed”) átnyújtásával is megvalósulhatott. Az ajándék gyakorlatilag bármi lehetett, leggyakrabban azonban egy gyűrű volt. Ha a nő elfogadta a gyűrűt, a házasság megköttetett (az angolban innen ered a „wedding” szó).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
