Kloroformos magyar ékszertolvajok a párizsi büntetőbíróság előtt

2023. november 11. 17:05 Múlt-kor, ArchívNet

Halász János: Egy százéves párizsi kloroformos ékszerlopás története – II. rész című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23 évfolyamának 4. számában jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.

Már nyomoztak a francia hatóságok, amikor 1923. szeptember 29-én 10 órakor Faragót is letartóztatták Budapesten, amelyről a magyar lapok mellett német és francia újságok is beszámoltak. A vád ellene más ügyeire (lásd az I. részt) – így a Károlyi-féle Népköztársaság és a kommün alatti tevékenységére – is való tekintettel rablás, két rendbeli zsarolás, négy rendbeli izgatás, egy rendbeli lopás és három rendbeli csalás, továbbá hamis pénz forgalomba hozása volt. Vizsgálati fogságba került, amelyet 1925 márciusáig folyamatosan meghosszabbítottak.

Tanulságos adalék, hogy a fogházban megkereste az úgynevezett Fogház Misszió, amelynek célja a letartóztatási intézetben levő egyént fölkeresni, vele elbeszélgetni a börtönéletről és a javulás lehetőségeiről, és lehetőség szerint jó útra téríteni.

A Misszió más elítéltekkel egyetemben kezelésbe vette Faragót, akinél azonban nem sikerült hosszú távú változást elérni. Sőt, a börtönben elutasítva az állami ellátást, saját költségén részesült ellátásban, nagyobb összegű tartozást halmozva fel. Egy másik fogvatartottal, a lopással és közokirat-hamisítással vádolt Solymos Jenő banktisztviselővel (1891) közösen tárgyalt ügyét a budapesti királyi büntetőtörvényszék vitte.

A főtárgyalást az a Krayzell Miklós vezette, aki néhány évvel később a biatorbágyi viadukt felrobbantásáért Fürst Sándort és Sallai Imrét tévesen halálra ítélő tanács bíráinak egyike volt.

A budapesti büntetőbíróság a sajtó nagyfokú érdeklődése mellett 1925. március 11-én hozott ítéletet ügyében. E szerint a lopást Márkus követte el, és még aznap Faragóval együtt elutaztak Vichybe, ahol Márkus lakott, és eladták Arada Kemp három darab százezer francia frank értékű briliáns gyűrűjét.

Az ékszerek eladása okán ezért csak orgazdaság bűntettében, és a fizetetlen hotelszámla miatt hitelezési csalás vétségében találta Faragót bűnösnek a bíróság. Büntetésként egy év három hónap börtönre, három év hivatalvesztésre és politikai jogainak gyakorlásának felfüggesztésére ítélték.

Faragó András (forrás: Az Est, 1925. március 13. 8.)

Az Est, 1925. március 13. 8.

A párizsi bíróság helyben jogerős ítélete ellenére a magyar bíróság döntése szerint nem nyert bizonyítást, hogy Faragó az ékszerlopásban részt vett volna. Sőt, a bíróság bizonyítottnak találta, hogy anélkül állapodott meg azok eladásáról Márkussal, hogy tudomása lett volna az ékszerek ellopásáról.

Ez annál is inkább érdekes, hiszen a törvényszéki tárgyalásról szóló tudósítások – amelyek forrásértéke ugyanakkor igencsak kérdéses – szerint a magyar bíróság bekérte és ismertette a párizsi büntetőbíróság vonatkozó iratait. A Wiesbadenben elkövetett további bűncselekmények esetében a törvényszék felmentette. Azzal védekezett ugyanis, hogy a lopásokat és a sofőr átverését ifj. Klár Mihály követte el, megfelelő bizonyítás hiányában pedig védekezését elfogadta a törvényszék.

Az izgatási vádak esetében a bíróság elfogadta vallomását, miszerint csak arra kérte a birtokok tulajdonosait, hogy önként ajánlják fel az uradalmakat a népköztársaság részére. A proletárdiktatúra alatti szónoklatok ügyében pedig a bíróság – Csoór Miklós tabi gazdatiszt és más tanúk kihallgatása után – kellő bizonyítás hiányában felmentette a vádak alól, kiemelve, hogy olyan általános fogalmakra alapozva, mint „izgatott” nem lehet büntetést megállapítani.

Faragó András letöltötte büntetését, kiszabadulását követően azonban egészen 1959-es haláláig számos bűncselekmény részese volt, és töltött hosszú éveket börtönben. A sajtóban rajta maradt a „kloroformos” jelző, 1923 és 1958 között 48 általam vizsgált magyar nyelvű folyóiratban összesen 270 alkalommal tettek említést személyéről, amelyek között legalább 146 cikk tartalmazta a nem túl előnyös jelzőt is.

Emellett arcképét is rendszeresen közölte a korabeli sajtó. Doris de Arada Kemp néhány évvel az eset után, egészen fiatalon, 1928 januárjában Manhattanben hunyt el. Márkus Gábor zongoraművészként működött a későbbiekben, és 1944 júliusában hunyt el Budapesten. Kertész Oszkár és Gábor József további sorsa ismeretlen.

Halász János: Egy százéves párizsi kloroformos ékszerlopás története – II. rész című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23 évfolyamának 4. számában jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.