Kölcsönszmokingban, személyes varázsát bevetve indult el Alain Delon a siker útján
2020. november 8. 09:48 Múlt-kor
„A nők voltak azok, akik szerettek engem, akik elindítottak karrierem útján és akik harcoltak értem” – mondta egyszer az 1935. november 8-án született Alain Delon, aki ma ünnepli 85. születésnapját. A szívtipró, francia színészlegenda több mint száz filmet forgatott, és hosszú karrierje alatt számos filmműfajban letette névjegyét.
Zűrös gyermekkor
Alain Delon a Párizshoz közel fekvő Sceaux városában született. Nem sokáig élvezhette az otthon melegét, mert szülei, gyógyszertáros anya és mozitulajdonos apja 1940-ben elváltak és gyermeküket nevelőszülők gondjaira bízták. Nincs az a négyéves gyermek, aki az ilyen típusú változásokat ne élné meg traumaként, így nem csoda, hogy a kis Alainból egy igazi, kezelhetetlen kiskamasz lett.
A gyermekkor azonban tartogatott számára még egy csavart: a nevelőszülők ugyanis gyilkosság áldozatává váltak, így az anya 11 éves korában újra szárnyai alá vette fiát, akit kezelhetetlen magatartása miatt sorra bocsátottak el a különféle tanintézményekből. Delon végül 15 esztendős korában fejezte be tanulmányait. A rakoncátlan ifjúnak ezután anyja új férje mellett, mészárossegédként kellett helyt állnia. A véres szakmát azonban nem Delonnak találták ki, ezért az ifjú 17 évesen úgy döntött, katonának áll.
1954-ben a francia haditengerészet ejtőernyőseként Indokínában harcolt. A seregben elmondása szerint jól érezte magát, hiszen ott végre egy közösséghez tartozott. A hadsereg azonban idővel nem tartott igényt rá, ugyanis még 1956-ban, szerződése lejárta előtt megkapta az obsitot. A pletykák szerint az ifjú ejtőernyős a seregben sem bírta a kötöttségeket, egyesek szerint pedig túl kegyetlen volt.
A szívtipró
Párizs tárt karokkal várta a fiatal veteránt, aki előnyös, megnyerő külseje miatt könnyen szerzett barátokat. Delon portásként, futárként és pincérként kereste kenyerét a francia metropoliszban. Felszolgálóként ismerkedett meg egy fiatal színésszel, bizonyos Jean-Claude Brialyval, akivel olyan jó cimboraságba keveredett, hogy együtt leutaztak délre, és belevetették magukat a cannes-i filmfesztivál forgatagába. Amikor 2019-ben megkérték, hogy elevenítse fel első cannes-i látogatását, Delon Brialy helyett egy hölgyet emlegetett: „Nincs túl sok emlékem a fesztiválról. Egy lánnyal voltam, aki odavolt értem, és engem nem nagyon érdekelt maga a rendezvény. Keresztülgyalogoltam a vörös szőnyegen és megnéztem mindenkit, és ők is engem, mert – megbocsássanak, de – elég jól néztem ki.”
A nagy nézelődés a 21 éves, kölcsönszmokingban sétálgató Delon számára álomszerűen végződött, ugyanis a tehetségekre vadászó hollywoodi producerek egyik ügynöke tengerentúli szerződést ajánlott neki. Delont azonban újdonsült barátja, Yves Allégret filmrendező meggyőzte, hogy előbb hazájában legyen híres, úgyhogy a sármőr Franciaországban maradt. Allégret 1957-ben egy szerény filmszerepet kínált Delonnak, akinek a következő jótanácsot adta: „Azt szeretném, hogy úgy nézz ki, ahogy kinézel, mozogj úgy, ahogy mozogsz, beszélj úgy, ahogy beszélsz, és hallgass úgy, ahogy egyébként is hallgatsz. Légy önmagad, ne játssz!” Allégret tudta, hogy egy jóképű őstehetséggel van dolga, szimata pedig nem csalt, mert Delon 1957-től sorra kapta a filmszerepeket.
A feltörekvő színész 1958-ban, a Christine című film forgatásán beleszeretett kolleganőjébe, az osztrák Romy Schneiderbe. A kor álompárjai közé tartoztak, de Delon, aki öt évig tartó viharos kapcsolatuk alatt állítólag többször félrelépett, végül egy levélben szakított szerelmével. Bár mindketten családot alapítottak, nem tudták elfelejteni egymást. Amikor Delont felkérték az 1969-ben forgatott, A medence című film főszerepére, ragaszkodott ahhoz, hogy Romy legyen a partnere. A pszichothriller óriási sikert aratott, Delon szenzációsan alakította az alkotói válságban lévő író gyilkossá formálódó figuráját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
