Kilenc uralkodó a középkorból, akit csak „Nagy” néven emlegetett az utókor
2017. augusztus 30. 15:51
A magyar király, aki kétszer vonult be Nápolyba
A középkori magyar állam fénykora kétségtelenül Nagy Lajos uralkodásának évtizedeire esik. Ugyan 1342-82 közti regnálása során mindössze három „békés éve” volt a magyar királynak, ezen hadjáratok szinte kivétel nélkül az országhatárokon kívül folytak. Megerősítette a magyar fennhatóságot az észak-balkáni államok fölött, visszafoglalta a dalmát tengerpartot Velencétől, sőt uralkodása végén még a törökökkel is szembeszállt.
Nevéhez fűződik a középkori magyar hadtörténelem valószínűleg legnagyobb – talán csak II. András kereszteshadjáratához, illetve Mátyás hódításaihoz fogható – vállalkozása is: Öccse, András herceg meggyilkolása után két hadjáratot is vezetett Itáliába, a Nápolyi Királyság meghódítására. Bár Lajos seregei mindkétszer sikeresen elfoglalták az országot, a hódításokat nem sikerült megtartani, így a „gyűlölt rokon”, Nápolyi Johanna királynő mindkétszer visszatérhetett trónjára.
A jelentős törvényeket is hozó Lajos 1370-ben, nagybátyja, III. Kázmér halálát követően a lengyel trónt is megörökölte, így egy rövid időre a két nagy közép-európai ország perszonálunióba került egymással. Lajosnak – számos magyar királyhoz hasonlóan – nem született törvényes fiúgyermeke. Trónjain két lánya követte őt: Magyarországon Mária nyerte el a koronát, míg Lengyelország élére a később szentként tisztelt Hedvig került.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
