Ki ette meg a Napot? – így magyarázták az ősi kultúrák a napfogyatkozást
2017. augusztus 22. 12:52
Azon csillagászati jelenség, amely során égi kísérőnk teljesen eltakarja előlünk a Napot az egész történelem folyamán lenyűgöző, ám annál ijesztőbb esemény volt. A tegnapi, az USA középső államaiban látható napfogyatkozás apropóján öt ősi magyarázatot mutatunk be a különleges égi tüneményre.
Az ősi Kína és a napevő sárkány
Az első írásos forrás, amely a napfelkeltéről szól, Kr. e. 2136-ból való, és egy történetet mesél el. A legenda szerint Chung K’ang császár kivégeztette az udvari csillagászait, Hót és Hít, mert nem látták előre, hogy napfogyatkozás lesz. Mindez nem azért volt főbenjáró vétek, mert az uralkodó nem tudta percre pontosan, mikor kell a bekormozott üveglapot szeme elé helyeznie. A mítosznak megfelelően Kína sorsa függött ettől. A korabeli elképzelés szerint egy – kutyára vagy sárkányra hajazó – hatalmas szörnyeteg kívánta időközönként elfogyasztani a Napot. (Tény egyébként, hogy a kínai „si” szó, amelyet a napfogyatkozásra használnak az „enni” igét is jelenti.) Hogy elijesszék a bestiát, a kínaiak az ókorban gyakorta vették elő a dobokat, hogy zajt csapva elhajtsák a sárkányt/kutyát, amelynek eltávozását követően ismét ragyogóan sütött a Nap.