Kétezer éves indiai feliratokat azonosítottak az egyiptomi Királyok Völgyében
2026. március 16. 07:36
Mintegy harminc, az időszámításunk szerinti 1. és 3. századból származó ókori indiai feliratot azonosítottak az egyiptomi Királyok Völgyének fáraósírjaiban, ami fizikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a dél-ázsiai utazók nem csupán a tengerparti kikötőkig jutottak el, hanem mélyen a szárazföld belsejében is hosszabb időt töltöttek.
A kutatók egy közelmúltbeli indiai tudományos konferencián mutatták be annak a mintegy harminc ókori falfirkának (graffitinek) az epigráfiai elemzését, amelyeket hat különböző sírkamrában – köztük IX. Ramszesz fáraó nyughelyén – fedeztek fel. A leletek különlegességét az adja, hogy a szövegeket négy különböző ókori indiai nyelven és írásrendszerrel (túlnyomórészt ótamil, kisebb részben szanszkrit, prákrit és gandhári-kharósthí nyelven) vésték a sziklafalakba.
A felfedezés részben a véletlennek köszönhető. Ingo Strauch a Királyok Völgyében tett látogatása során figyelt fel arra, hogy a régóta ismert és jól dokumentált ókori görög, illetve arámi feliratok között indiai karakterek is megbújnak. A kutatók szerint ezek a szövegek eddig azért maradtak észrevétlenek, mert az egyiptológusok jellemzően nem rendelkeznek indológiai nyelvismerettel, az indiai nyelvek szakértői pedig ritkán kutatnak egyiptomi sírkamrákban.
Diplomaták és utazók a fáraók sírjaiban
A feliratok közül húsz ótamil nyelven íródott. Kiemelkedik közülük egy Cikai Korran nevű férfi, aki öt különböző sírban összesen nyolcszor hagyta hátra a nevét. A kutatók megjegyezték: a feliratok elhelyezkedése gyakran extrém, IX. Ramszesz sírjában például a bejárattól számítva 5-6 méteres magasságban található az egyik bevésés, ami felveti a kérdést, hogyan és miért jutottak fel az ókori utazók ilyen nehezen hozzáférhető pontokra.
Egy másik, szanszkrit nyelvű felirat egy Indranandin nevű személyt említ, aki önmagát a nyugat-indiai területeket az i. sz. 1. században uraló Ksaharáta-dinasztia (nyugati ksatrapák) uralkodójának hírnökeként (követeként) azonosítja. A kutatók feltételezése szerint Indranandin diplomáciai céllal, a Római Birodalom központjába tartva utazhatott át Egyiptomon. A leletanyag vizsgálata során a szakemberek olyan intertextuális nyomokat is találtak, ahol a szanszkrit és tamil feliratok egy korábban odaírt görög szövegre reagálnak, ami a különböző kultúrák képviselői közötti interakcióra utal.
Az indo-római kereskedelem új dimenziója
Az i. sz. 1. és 3. század között Egyiptom a Római Birodalom egyik legfontosabb és leggazdagabb provinciája volt. Ebben az időszakban – részben a monszunszelek navigációs hasznosításának (a Hippalosz-féle felfedezésnek) köszönhetően – virágzott a tengeri kereskedelem a Római Birodalom és az indiai szubkontinens között.
Eddig a régészeti és epigráfiai bizonyítékok (például a jemeni Szokotra szigetén vagy az egyiptomi Vörös-tenger partján fekvő Bereniké kikötővárosában talált leletek) elsősorban azt támasztották alá, hogy az indiai kereskedők a partvidéki logisztikai csomópontokon fordultak meg. A Királyok Völgyében (az ókori Thébában, a mai Luxor közelében) talált feliratok tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy bizonyítják: az indiai származású utazók több száz kilométerre behatoltak a szárazföld belsejébe, hosszabb időt töltöttek Egyiptomban, és integrálódtak a római kori egyiptomi társadalomba.
A Királyok Völgye az Újbirodalom fáraóinak (többek között II. Ramszesz, I. Széthi és Tutanhamon) temetkezési helye volt. Bár a terület vallási funkciója az i. sz. 1. századra már megszűnt, a nyitott sírkamrák az ókorban is afféle "turisztikai" látványosságnak számítottak. A görög és római utazók ezrei hagyták hátra nevüket vagy gondolataikat a falakon (hasonlóan a mai modern falfirkákhoz). Az indiai feliratok azonosítása rávilágít, hogy a korai globalizáció ezen fázisában a kulturális kíváncsiság és a "turizmus" a dél-ázsiai utazókra is jellemző volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
