Két hét éjszakai gyaloglással volt kénytelen elhagyni hazáját a dalai láma

2021. március 31. 14:12 MTI

Kíséretével a Kyichu (Lhásza) folyó felé tartott, hogy rokonaihoz és munkatársaihoz csatlakozva folytassa útját a menedéket jelentő India felé. Két hét éjszakai gyaloglás, és a Himalája hegyvonulatain történő átkelés után 1959. március 31-én lépte át a tibeti-indiai határt Tendzin Gyaco, a tizennegyedik dalai láma.

Miután a kommunista Kína 1950-ben megszállta Tibetet, azonnal hozzálátott a tartományi státuszba süllyedt ország politikai, vallási és társadalmi berendezkedésének gyökeres átalakításához. A tibeti gerillák már 1956 óta küzdöttek a megszálló csapatok ellen az ország különböző régióiban, 1959-ben pedig a fővárosra is átterjedtek a harcok.

Amikor a tibetiek megtudták, hogy a kínai hadsereg testőrök nélkül hívta meg egy színházi előadásra a dalai lámát, március 10-én – tartva attól, hogy a kínaiak le akarják tartóztatni – mintegy 300 ezren gyűltek össze az ország legfőbb vallási-politikai vezetőjének nyári rezidenciája, a Norbulingka környékén. A dalai láma nyugalomra buzdító szavai ellenére a tömegtüntetés napokon belül fegyveres felkelésbe torkollott.

Az ellenállást az óriási létszámfölényben lévő kínai katonai erők napokon belül leverték. Az ezt követő megtorlás során tibetiek tízezreit küldték munkatáborba, vagy végezték ki, a dalai láma testőreit pedig nyilvánosan agyonlőtték.

A Norbulingkát az összecsapások alatt mintegy 800 tüzérségi lövedék találta el, és a kínai katonák emellett számos kolostort is a földdel tettek egyenlővé. Mintegy 80 ezer tibeti kényszerült elhagyni szülőföldjét. A dalai láma végül a pakisztáni határ közelében fekvő Dharamszalában talált menedékre, és itt alakította meg emigráns kormányát. A tibeti buddhista vezető sohasem térhetett vissza hazájába.