Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: június • Nap: 15
Hónap: június • Nap: 15
18 találat
[1]
1215. június 15.
Kiadják a Magna Charta Libertatumot
Angliában kibocsátják a Nagy Szabadságlevelet
[2]
1245. június 15.
Meghal II. (Harcias) Frigyes
A Lajta menti csatában életét veszti II. Frigyes, a Babenberg dinasztia utolsó férfi tagja. Az uralkodócsalád 976 óta kormányozta hűbérként a Német-római Birodalom keleti határtartományát, az osztrák őrgrófságot. Henrik őrgrófot Barbarossa Frigyes császár 1156-ban hercegi rangra emelte. A birodalom gyengülésével arányosan nőtt a Babenbergek önállósága, különösen azután, hogy 1192-ben a szomszédos Stájerországot is megszerezték. II. Frigyes önállósodási politikát folytatott, II. Frigyes császártól el akarta nyerni a királyi címet. Számos összecsapása volt a Magyar Királysággal. A tatárok elől menekülő IV. Bélát elfogta, és ingóságaiért, valamint három nyugati vármegye átadásáért engedte szabadon. A két ország közötti konfliktus csatához vezetett. A magyar hadvezetés itt vetette be először a visszatérő kunokat. Az összecsapás a magyarok vereségével végződött, de az osztrák herceg - tisztázatlan körülmények következtében - életét vesztette. A Babenberg-örökségért több évtizedes harc kezdődött Magyarország és Csehország között. Végül `nevető harmadikként` a Habsburgok foglalhatták el a területet.
[3]
1309. június 15.
Tamás esztergomi érsek megkoronázza I. Károlyt
Az 1301-es koronázás után a másodikra a budai Nagyboldogasszony templomban került sor. Az ünnepélyes alkalomról oklevelet is kiállítottak. A szertartáson a magyar egyháziak és világiak színe-java képviseltette magát. Jelen volt többek között Gentilis bíboros, pápai legátus, Tamás esztergomi, Vince kalocsai érsek, Imre váradi, János nyitrai püspök. Szerafin pozsonyi prépost szerpapként segítette az misét. A világiak közül Csák Mátét Szentgróti Fülöp képviselte. Károly számos pontra tett esküt. Aláveti magát Istennek és az ő törvényei szerint fog élni; nem száll szembe a római pápával; Magyarország nemeseit a bevált régi jogban megőrzi; csak törvényes házasságban él.
[4]
1312. június 15.
I. Károly győzelmet arat Rozgonynál
1312. június 15-én zajlott le az ütközet I. Károly és Aba Amadé fiai között. Az apa még 1311-ben életét vesztette egy Kassán kitört zavargásban. A király ekkor ki akarta aknázni a lehetőséget, hogy Amadé tartományát felszámolja. Az Amadé-fiak azonban Csák Mátéhoz fordultak segítségért. A tartományúr a saját haderején kívül 1700 zsoldost is küldött. János ferences provinciális tudósítása szerint a Sáros várát sikeresen megvívó I. Károly serege és a Kassát ostromló Amadé-fiak hada a Kassához közeli Rozgony falu mellett kerültek szembe egymással. Az Amadé-fiak serege a falu fölötti lankás dombokon helyezkedett el. Károly hada Hernád völgyébe szorult. A dombról lezúduló rohamnak a királyi haderő alig tudott ellenállni. A krónikás szerint `a hegy oldalában oly kemény csata támadt, amilyen még nem volt Magyarországon a tatárok ideje óta`. Mivel a király zászlótartója is elesett, Károly a johanniták csapatának zászlaja alatt folytatta a küzdelmet, és hatalmas véráldozattal megszerezte a végső győzelmet. Az ellenséges had mindkét vezére, Miklós fia Demeter és a Csák Máté segédcsapatát vezető Amadé két fia, Miklós és Dávid elesett a csatában.
[5]
1389. június 15.
A törökök döntő győzelmet aratnak az (első) rigómezei csatában a délszláv fejedelmek koalíciója fölött
A rigómezei csatában az oszmánok legyőzik Lázár szerb fejedelmet és szövetségeseit. I. Murád szultánt a csatatéren meggyilkolják, de az ütközet megpecsételi a balkáni népek sorsát.
[6]
1399. június 15.
Meghal Hedvig lengyel királyné, I. (Nagy) Lajos magyar király kisebbik leánya
[7]
1521. június 15.
Meghal Bakócz Tamás esztergomi érsek
Erdődön született 1442-ben. Apja még jobbágy volt, ő maga már Krakkóban és Paduában járt egyetemre. 1483-90 között Mátyás király titkára és bizalmas tanácsadója, közben 1486-91-ben győri püspök is volt. Mátyás halála után teljes erővel támogatta a Habsburgok trónigényét. Ulászló uralmának első éveiben nagy hatalommal bírt, szinte második király volt. 1491-ben egri püspök és főkancellár, 1498-tól esztergomi érsek, 1500-ban bíboros lett, majd 1507-ben megkapta a konstantinápolyi pátriárka méltóságát. 1512-ben Rómába ment, ahol óriási pompában élt. Bár II. Gyula pápa halála után a pápaválasztáson az első fordulót követően a második helyen állt, mégis Medici Jánost (X. Leó) választották meg. Az új pápa a törökök elleni keresztes hadjárat vezetésével bízta meg Bakóczot, aki így visszajött Magyarországra. 1514. április 16-án Budán kihirdette a pápai bullát, s a gyülekező parasztság és plebejusok vezetésére Dózsa Györgyöt nevezte ki. A keresztes háború helyett azonban parasztháború következett, amelynek leverése után az 1515. évi országgyűlés megbélyegezte. Ezután már csak reprezentatív feladatokat látott el, s Esztergomban visszavonultan élt. Pártolta a művészeteket: Egerben és Esztergomban Mária-kápolnát építtetett, s ez utóbbi - átvészelve az idők viharait - ma legszebb reneszánsz stílusú emlékünk. Bakócz korának, a magyarországi reneszánsznak egyik jelentős alakja volt, bár óriási vagyonát nem tiszta úton (zsarolással, erkölcstelen örökösödési szerződésekkel) szerezte. Már 1497-ben nyíltan korrupcióval és oklevélhamisítással vádolták, de megbuktatni nem tudták. Érseki székhelyén érte a halál.
[8]
1706. június 15.
Meghal Johann Joachim Kändler német porcelánmintázó
Az európai porcelánszobrászat megteremtője Fischbachban született. 1730-ban a drezdai Grünes Gewölbe munkáiban vett részt, 1731-től a meisseni gyár mintázóműhelyét vezette. Tevékenysége alatt a meisseni porcelánművészet fénykorát élte. 1735-41 között öntötte formába leghíresebb alkotásait, többek között a rokokó stílusjegyeit már magában hordozó Sulkowsky- és hattyús készletet. Monumentális műve volt egy oltárfelszerelés a 12 apostol szobrával, amelyet Amália osztrák császárné számára készített. Művészetének legfontosabb területe a porcelánplasztika: közel 900 porcelán kisplasztikát készített. Sorozata meghatározó módon befolyásolta e képzőművészeti ág fejlődését. Meissenben halt meg 1775. május 18-án.
[9]
1713. június 15.
Országgyyűlés nyílik Szebenben
[10]
1715. június 15.
II. Rákóczi Ferenc végleg bujdosóvá válik
A III. Károly által szentesített törvény kimondta II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós hazaárulását. II. Rákóczi Ferenc, miután 1711. augusztus 15-én feloszlatta a szenátust és mindenkit felmentett hűségesküje alól, legközelebbi híveivel - Bercsényi Miklóssal, Esterházy Antallal és másokkal - előbb szövetségeséhez, az orosz cárhoz menekült. Péter azonban török háborúja miatt éppen III. Károly elismerésével igyekezett megnyerni a bécsi udvar jóindulatát. Rákóczi Franciaországba utazott, hogy XIV. Lajos segítségét kérje Erdély önálló államiságának elismertetéséhez. Ezt azonban nem sikerült elérnie.
A Habsburg Birodalom és a Török Birodalom között kirobbant háború (1716) azonban ismét fölcsillantotta a Grobois-i kolostorban visszavonultan élő Rákóczi előtt a reményt, hogy újra felveheti a küzdelmet a bécsi udvarral. A török szultán meghívólevelével és ígéreteiben bízva Rákóczi 1717 augusztusában indult el Párizsból, de mire Drinápolyba érkezett, a háború befejeződött. Bár az 1718 júniusában Pozsarevácon megkezdett béketárgyalásokon III. Károly az ő és híveinek kiadatását is követelte, a Porta ezt a kérést nem teljesítette, ám a határtól távolabb - előbb Konstantinápoly környékén, majd 1720-ban a Márvány-tenger partján, Rodostóban - jelölt ki nekik tartózkodási helyet, amelyet nem hagyhattak el. Itt élt Rákóczi leghűségesebb híveivel, köztük Mikes Kelemennel, 1735-ben bekövetkezett haláláig. Méltósággal viselte mind a magánélet csapásait, mind a csak halovány reményeket fel-felcsillantó politikai elszigeteltséget.
A legelszántabb Rákóczi-pártiak közül többen lengyel, orosz és főként francia katonai szolgálatba álltak. Közülük kiemelkedett a legendás hírű Bercsényi László, aki a francia huszárezredek megszervezője és Franciaország marsallja lett.
[11]
1849. június 15.
Orosz csapatok támadnak Magyarországra
Az orosz intervenciót előkészítő tárgyalások már március végén megkezdődtek. Az osztrák fél egy néhány tízezer főnyi, osztrák parancsnokság alatt működő segéderőt kért. I. Miklós cár azonban úgy vélte, olyan erős hadsereggel kell fellépnie, amely önmagában is képes eldönteni a háborút. Ezért egymilliós hadi létszámú szárazföldi haderejéből 200 ezer katonát küldött Magyarországra, további 80 ezer főt pedig készültségbe helyezett. Az osztrák haderő teljes létszáma 1849 júniusában 600 ezer főt számlált, ebből szolgálatképes volt 420 ezer, Magyarországon harcolt 170 ezer fő. Az egyik oldalon tehát egy 370 ezer főt számláló haderő állott. Velük szemben kb. 170 ezer főnyi honvédseregnek kellett a küzdelmet felvennie.
[12]
1883. június 15.
Betegbiztosításról döntenek a Német Birodalomban
A Birodalmi Gyűlés megszavazza a betegbiztosítási törvényt, amely az első a tervezett társadalombiztosítási törvények közül. Otto von Bismarck birodalmi kancellár, síkra száll egy államilag irányított szociálpolitika létrehozásáért, amely a munkásság körében ellensúlyozná a növekvő szociáldemokrata befolyást. A törvény ellen szavaznak a szociáldemokraták, ugyanígy a Haladó Párt is. Az új törvény a Német Birodalomban kötelezővé teszi a betegbiztosítást. Munkaadók és munkavállalók mindenkor a biztosítási költségek felét fizetik. Az Általános Helyi Betegsegélyző-pénztárak átveszik a terhet a törvényes betegbiztosítás helyett. Kiegészítik a már meglévő ínség- és segélypénztárakat, 1884-ben a Birodalmi Gyűlés kibocsátja a baleset-, 1889-ben pedig a rokkantsági és öregségi biztosítási törvényt.
[13]
1901. június 15.
Szabályozzák az automobil használatát
Budapesten csak olyan automobillal lehetett közlekedni, amelyet a vizsgabizottság forgalomképesnek nyilvánított. Rudnay Béla budapesti rendőrkapitány rendelete szerint az autókat a vizsgabizottságnak forgalomképesnek kellett nyilvánítani, s attól kezdve forgalmi engedélyt és rendszámot adtak hozzájuk. Akkoriban az autók száma már elérte a hatvanat, ezért vált indokolttá a hatósági intézkedés.
[14]
1917. június 15.
Az amerikai kongresszus megszavazza az Espionage Act-et, amelynek értelmében mindenki gyanús, aki jót mond a németekről
[15]
1917. június 15.
Esterházy Móric gróf megbízást kap a kormányalakításra
A tiltakozások hatására 1917. május 23-án IV. Károly lemondásra szólította fel Tisza István grófot. A lemondatás oka az volt, hogy maga az uralkodó is bizonyos szociálpolitikai és választójogi reformot akart bevezetni, a magyar miniszterelnök viszont változatlanul ellenezte a széles körű választójogot. A király a várakozásokkal ellentétben nem Andrássyt, hanem a tapasztalatlan Esterházy Móric grófot bízta meg a kormányalakítással. A kormányba mégis elsősorban Andrássy hívei kerültek, tárcákat kaptak a mérsékelt és a `baloldali` ellenzék pártjai is. A kormány programja választójogi és szociális reformot ígért (24 éven felüli írni-olvasni tudók kapnának választójogot). A tervből a Munkapárt ellenállása miatt semmi sem valósult meg. Esterházy augusztus 19-én lemondott.
[16]
1933. június 15.
Országszerte megalakulnak a Nemzeti Egység Pártja helyi szervezetei
Az új politika hangsúlyozására Gömbös a kormánypárt régi nevét Nemzeti Egység Pártjára változtatta. A párt megkezdte megyei, városi, községi szervezeteinek kiépítését. A szervezet élére ún. `élharcosokat` állítottak, akik Gömböst tekintették vezérüknek.
Egyidejűleg a kormány megkezdte "a törvényes érdekképviseletei rendszer" országos kiépítését, vagyis olyan kamarák felállítását, amelyek a munkáltatókat és a munkavállalókat egyetlen közös szervezetbe tömörítették volna. Gömbös fő célja a szakszervezetek "feleslegessé tétele" és ezzel az MSZDP-nek, mint politikai tényezőnek a megszüntetése volt. A kamarák ugyanakkor a tőkések állami ellenőrzését is szolgálhatták volna. A cél az olasz mintájú korporációs rendszer bevezetése volt.
[17]
1986. június 15.
Felavatják a Hungaroringet
[18]
1996. június 15.
Meghal Ella Fitzgerald, amerikai színesbőrű dzsessz-énekesnő
1918. április 25-én született a virginiai Newport News-ban. Szinte véletlenül lett dzsesszmuzsikus: gyerekkorában ugyanis táncosnőnek készült, és tizenöt évesen jelentkezett egy válogatásra. A színpadon azonban - lámpaláza miatt - egyetlen lépést sem tudott tenni, így inkább énekelt. Váratlan sikere után több más tehetségkutató versenyen is részt vett és gyakran aratott győzelmet. 1935-ben került Chick Webb együtteséhez, akinek halála után átvette az együttes vezetését is. A negyvenes évek elején szólókarriert kezdett, s ekkor már Amerika-szerte ismerték. Neves partnerekkel lépett fel (Duke Ellington, Count Basie, Frank Sinatra, Oscar Peterson, Joe Pass). Daloskönyv sorozatában, melyet 1956 és 1964 között rögzített, megörökítette a legnépszerűbb amerikai szerzők műveit, George Gershwintől és Cole Portertől Richard Rodgersen át egészen Irving Berlinig. `Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen jó dalaink vannak, amíg nem hallottam Ella Fitzgeraldot énekelni` - mondta egyszer Ira Gershwin. Jellegzetes, meleg hangját hangszerként használta, s a tökélyre fejlesztette az improvizációs, variációs énektechnikát, amelyet különleges, egyéni színezettel gazdagított. Hazánkban is vendégszerepelt. Los Angelesben érte a halál.