Az európai porcelánszobrászat megteremtője Fischbachban született. 1730-ban a drezdai Grünes Gewölbe munkáiban vett részt, 1731-től a meisseni gyár mintázóműhelyét vezette. Tevékenysége alatt a meisseni porcelánművészet fénykorát élte. 1735-41 között öntötte formába leghíresebb alkotásait, többek között a rokokó stílusjegyeit már magában hordozó Sulkowsky- és hattyús készletet. Monumentális műve volt egy oltárfelszerelés a 12 apostol szobrával, amelyet Amália osztrák császárné számára készített. Művészetének legfontosabb területe a porcelánplasztika: közel 900 porcelán kisplasztikát készített. Sorozata meghatározó módon befolyásolta e képzőművészeti ág fejlődését. Meissenben halt meg 1775. május 18-án.