Kéményseprők és művészek - a soproni Storno család története
2025. december 12. 19:05
Az ismeretlenből induló, kéményseprő foglalkozást űző családból egy páratlan tehetség bukkant fel. Ő volt idősebb Storno Ferenc, aki népmesei hős módjára nincstelen vándorlegényből a soproni polgárság megbecsült alakjává emelkedett. Leszármazottai nemcsak a művészi vénát, hanem a múlt iránti elkötelezettséget is örökölték, amelynek eredménye a lenyűgöző Storno-hagyaték.
A család őseiről keveset tudni, a származásukról mindössze annyi bizonyos, hogy a svájci-olasz Tessin kantonból indultak, majd Bajorország területén leltek otthonra. A kéményseprő foglalkozás a XVIII. században megbecsült szakma volt, így a szegény sorból érkező Stornók számára kielégítő kenyérkereseti lehetőséget biztosított. Storno Ferenc (1821–1907) édesapja már Kismartonban házasodott, ám tragikus halála után a fiát csak a tehetség – és némi szerencse – mentette meg a nincstelenségtől.
Melyik út vezet Pozsonyba?
Bár az ifjú Stornóban rejlő potenciált a rajztanára felfedezte, ellentmondást nem tűrő mostohaapja őt is a kéményseprői pályára terelte. Amikor az édesanyja 1843-ban elhunyt, Ferenc vándorbotot ragadott, és egészen Münchenig utazott. Miután az élet nemcsak kéményseprőt, hanem erős jellemet is faragott belőle, visszatért szülőföldjére: a családi legendárium szerint egy nagyothalló öregasszonytól érdeklődött a Pozsonyba vezető út felől, aki félreértésből Pressburg helyett Ödenburgba (Sopron) irányította. A városba érkezve betért Az utolsó garashoz elnevezésű kocsmába, ahol egy pohár ital mellett kéményseprősegédi álláshoz jutott.
Mestere halálát követően nőül vette az özvegyét, ezzel saját üzletre – és otthonra – tett szert. Megszerezte a kéményseprő-kerület reáljogát, és hosszú évek nélkülözése után az álmainak megvalósításába kezdett: festőnek képezte magát. Feleségétől, Schiller Zsuzsannától öt gyermeke született, ám közülük mindössze ifjabb Ferenc (1851–1938) és Kálmán (1858–1934) érte meg a felnőttkort. Amikor idősebb Ferenc először jelentkezett a városi rajztanárnál, a következő, kissé modortalan elutasító választ kapta: „Na, most már mindenki rajzolni akar, még a kéményseprők is?” Miután azonban megmutatta a vázlatkönyvét, egyből megváltozott az úriember hozzáállása.
A teljes cikk a Múlt-kor téli számában olvasható.
A magazint keressétek a Libri, Auchan, Tesco, Interspar üzletekben, valamint a nagyobb újságárusoknál és a benzinkutakon. Itt pedig kedvezményesen elő tudtok rá fizetni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
