Jól jövedelmezett az amerikai polgárháború azoknak, akik meglátták benne az üzleti lehetőséget
2021. szeptember 22. 15:07 Múlt-kor
A szürke eminenciás üzletember
Simon Cameron még jóval a polgárháború előtt a pennsylvaniai sajtóban szerzett magának pozíciót. Az így nyert befolyása révén hamarosan állami megrendelésekhez jutott. A vasút- és csatornaépítések révén megsokszorozta a vagyonát, és a korszak meghatározó figurájává nőtte ki magát.
1847-ben választották meg először Pennsylvania szenátorává a demokraták színeiben, de megjárta a whigek és az ún. Semmittudók Pártját (Know-Nothing Party) is, mielőtt a republikánusokhoz csatlakozott volna. 1857-ben, nyolc év szünet után, ismét szenátorrá választották.
Támogatta Abraham Lincoln elnökválasztási kampányát, így annak győzelme után az új elnök miniszteri széket ígért neki. Eredetileg pénzügyminiszternek kérte fel, de Cameronnal szemben már akkor is rendkívül erős ellentábor lépett fel, így végül a hadügyminiszteri tárcát kapta meg.
Működése alatt a minisztérium kirívóan bőkezűen bánt Cameron ismerőseivel és üzletfeleivel. A pazarló gazdálkodás csapnivaló minőségű katonai felszereléseket eredményezett.
A korrupció nem közvetlenül érvényesült: a megrendeléseken nyertes cégek általában Cameron vasúti érdekeltségeinek használatáért fizettek túlárazva. A finoman szólva is feltűnő problémák végül oda vezettek, hogy a republikánusok belső ellenzéke nyomást tudott gyakorolni Lincolnra, hogy menessze miniszterét.
Mivel az elnök nem akarta emberét végérvényesen megbuktatni, 1862 januárjában, kevesebb mint egy évvel a miniszteri kinevezése után, Cameront kinevezte az Egyesült Államok oroszországi nagykövetévé.
Ott azonban mindössze néhány hónapot töltött, majd visszatért hazájába. Ettől fogva Lincoln szürke eminenciásaként működött, megszerezve számára fontos emberek támogatását. 1867 és 1877 között ismét Pennsylvania szenátora volt, e tisztségében a saját fia követte, akit egyébként Grant a hadügyminiszterévé is tett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
