Jégkorszaki magzatcsontvázakat találtak Alaszkában

2014. november 17. 17:06

A 11 500 éves maradványokat Közép-Alaszkában fedezték fel a kutatók, akik 2010-ben bukkantak a hároméves, elhamvasztott gyermekre, 2013-ban pedig visszatértek a helyszínre, s mélyebbre ástak a jégkorszaki tűzrakóhely környékén. Negyven centiméterrel az elhamvasztott gyermek alatt találták meg a kettős temetkezési helyet.

"Egy kicsit lejjebb ásva egy vörös színű szőnyeget találtunk, amely alatt két apró csontvázra bukkantunk, váratlan és csodálatos felfedezés volt" - mondta Ben Potter, a fairbanks-i Alaszkai Egyetem kutatója. A csapat azonnal befejezte az ásatásokat, és felvették a kapcsolatot a helyi bennszülött közösségekkel és az állami tisztviselőkkel, akiktől engedélyt kértek és kaptak arra, hogy megvizsgálhassák a az újonnan felfedezett maradványokat.

A magzatok egy meglehetősen szokatlan pozícióban voltak eltemetve: a lábaikat a mellükre hajlították, fejtette ki Carlson. A csontokat, valamint a fogazatot megvizsgálva kiderült, hogy az egyik már több hónapos, míg a másik csupán néhány hetes volt, ami azt jelenti, hogy ő a valaha megtalált legfiatalabb ember, akit egy késő pleisztocén kori temetőben találtak meg, írták a kutatók tanulmányukban.

A sírban őskori vadászati eszközöket, kétélű lándzsahegyet, valamint egy geometrikus jelekkel díszített agancsdarabot is találtak közvetlenül a magzatok mellett. A szakértők szerint a sírhely tárgyainak jelenléte megerősíti azt az eddigi feltételezést, hogy a korabeli törzsek a vadászatot előnyben részesítették a halászattal szemben.

A - valószínűleg lány - gyermekek közötti kapcsolatra még nem derült fény. Potter szerint ikrek lehetnek, azonban ezt a feltételezést még meg kell erősítenie egy DNS-tesztnek. "Mivel nomád, vadászó-gyűjtögető társadalomról beszélünk, amelynek tagjai sokszor váltogatták földrajzi pozíciójukat, úgy gondolom, kizárhatjuk az esélyét annak, hogy két anya ugyanabban az időben veszítette el gyermekét. Ha a gyermekek ikrek lennének, az megmagyarázná, hogy a folyamatos költözések ellenére miért temették őket ugyanarra a helyre" - tette hozzá.

Valószínűleg az egyikük idejekorán elhunyt az anyaméhben, ami értelemszerűen fokozta testvérének korai halálozási esélyeit, magyarázzák a kutatók. A temetkezési helyen lévő talaj nem volt megbolygatva, így valószínűleg egyszerre temethették el a két gyermeket. A kutatók szerint egyértelműen megállapítható, hogy tiszteletteljes bánásmód jutott nekik a haláluk után is. Azt azonban felettébb különösnek találták a régészek, hogy az elhamvasztott gyermek mellett nem kerültek elő temetkezési tárgyak, míg 40 centiméterrel alatta egy igen gazdagon berendezett sír volt. A tűzrakóhelyen megtalált földi mókus, valamint lazac csontjainak maradványai arra utalnak, hogy a temetkezésre valószínűleg nyáron került sor, ugyanis ezek az állatok a térségben főként ebben az időszakban fordulnak elő.