Jádéból és kenyérből is készültek szexuális segédeszközök a történelem során
2020. február 11. 14:20 Múlt-kor
A szexuális játékszerek piaca napjainkban valóságos virágkorát éli. A legkülönfélébb segédeszközök széles palettája – az egyszerű vibrátoroktól a szado-mazo kiegészítőkig – és az internetes vásárlófelületek diszkrét kézbesítési megoldásai mellett talán nem is csoda, hogy egyre többen veszik a bátorságot, hogy kipróbáljanak valami újat. A piac összértékét 2018-ban 26,5 milliárd dollárra becsülték csupán az Egyesült Államokban, ami nem meglepő, tekintve, hogy az itteni megkérdezettek 53 százaléka igenlő választ adott arra a kérdésre, szokott-e használni ilyen eszközöket. Milyen lehetőségei voltak a kísérletezni vágyóknak hajdanán?
Világméretű jelenség
Nem sokkal van elmaradva az ázsiai, illetve csendes-óceáni piac sem, érthető okokból – Kínában található a legtöbb, szexjátékokat előállító gyár is.
Itt készül a világpiacra szánt termékek tetemes része, a leghétköznapibb dildóktól a mesterséges intelligenciával is kiegészített, az élethűségre törekvő bábukig, amelyeket aztán a világ minden sarkában forgalmaznak.
A mai helyzet azonban nem előzmények nélküli – a történelem során az emberiség mindig megtalálta a módját, hogyan tegye izgalmasabbá szexuális életét – gyakran a mai ízlés számára egészen bizarrnak ható formákban.
A legősibb „műfaj”: a dildó
Ázsia hosszú múltra tekint vissza a szexuális segédeszközök terén, mint a régi tabukat az utóbbi évtizedek során levetkőző nyugat. Már a Han-dinasztia idején (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) készíttettek maguknak a kínai arisztokrácia tagjai jádéból análkúpot, illetve bronzból felcsatolható műpéniszt.
Habár a kúpokat egyes kutatók szerint leginkább a holttestek bebalzsamozásához használták – nem csupán a kellemetlen szagok, de a mitikus természeti erő, a csí kiáramlását is megakadályozandó –, a felcsatolható falloszok szerepe egyértelmű. Az előkerült példányok többsége igen könnyű, és a források szerint méretre szabottan készült.
Ezek azonban korántsem az emberi történelem első dildói. Az eddig felfedezett legrégebbi ilyen segédeszköz 28 000 évvel ezelőtt készült, és mintegy 20 centiméter hosszú. Ez alapján a műpéniszt hosszabb ideje ismeri az emberiség, mint a földművelést, a vallást vagy a házasság intézményét együttvéve.
A letűnt korok emberei a rendelkezésre álló anyagokra voltak utalva személyes játékszereik készítéséhez.
A korai egyszerű kő-, illetve csonteszközök után következtek a nehezebben megmunkálható márvány-, illetve fémtárgyak, de az ókori Görögországban bizonyítottan előfordult kenyérből készült, szexuális felhasználásra szánt fallikus tárgy is. A ma is bevett gumi, illetve műanyag már a legújabb kor vívmányai.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
