Izlandon krampusz helyett egy emberevő boszorkány ragadja el a csintalan gyermekeket karácsonykor
2019. december 4. 17:01 Múlt-kor
Szörnyetegek családja
Grýla a napjainkban is elterjedt hagyomány szerint ugyanis nem egyedül él. Férjével, Leppalúðival a sziget északi részén található Dimmuborgir („sötét várak”) nevű különös formájú vulkáni képződmények közt egy barlangban lakik, közös gyermekeik népes táborával.
A 15 (más források szerint 40) farokkal, szénfekete fogakkal, a kecskékéhez hasonló szarvakkal, vállig érő fülekkel, ápolatlan szakállal és tarkóján is szemekkel rendelkező Grýlával szemben férje – aki hozzá hasonlóan meglehetősen csúf külsejű – igen lusta, és ideje nagy részét otthon tölti.
Grýla az, aki előszeretettel gyűjti össze a rossz gyermekeket karácsony előtt, és hírhedt zsákjában (más változatok szerint a farkain található hólyagokban) barlangjába viszi őket, ahol üstjében levest főz belőlük.
Grýla és Leppalúði családjához tartozik még 13 fiuk, akik összefoglaló néven Jólasveinar („karácsonyi csibészek”) ismertek.
A fiúknak mind megvan saját szerepük, amellyel bosszantják az embereket a karácsony előtti hetekben – egyikük éjszaka az ajtókat csapkodja, hogy felébressze a házban lakókat, míg mások az ételmaradékokat, illetve az éppen füstölt kolbászt csenik el.
A család háziállattal is rendelkezik: a Jólakötturinn („karácsonyi macska”) egy óriásira nőtt, vérszomjas ragadozó, amely az ünnep idején a vidéket járva felfal bárkit – felnőttet és gyermeket egyaránt –, aki nem kapott semmilyen új ruhát (egyes korábbi hagyományok szerint a fenevad csupán az ételt eszi el a hoppon maradt emberek elől).
Grýlának ráadásul nem ez az első családja – a csúf asszonynak egy, de akár több férje is lehetett korábban, egyikőjüket egyes hagyományok szerint megette, miután megunta.
Habár Izlandon is – ahogy világszerte – a téli ünnepek egyre jelentősebb kereskedelmi időszakká válásával elindult a hagyományos, kevésbé derűs mondabeli alakok „felpuhítása” (Grýla és Leppalúði gyermekei például elkezdtek ajándékokat hagyni a gyermekek cipőiben, ahogy a hazai hagyományban Szent Miklós), az elmúlt évtizedekben ennek ellentéte is megfigyelhető.
Az izlandi Nemzeti Múzeum szakértői a szigetország hagyománya nélkülözhetetlen részének tekintik a „félelmetes” alakokat, így Grýlát és családját is.
Gyermekeit a 20. század második felében egyre gyakrabban kezdték az amerikai „Coca-Cola Télapóhoz” hasonlóan nagy, fehér szakállal és piros ruhában ábrázolni, a helyi hagyományok szakértői azonban aktívan igyekeznek ellensúlyozni az effajta folyamatokat.
Napjainkban a nagyobb városokban (a főváros Reykjavíkben, illetve az északon található Akureyriben nagyszabású utcai installációk is felállításra kerülnek a téli ünnepek idején, amelyek „korhű”, kora újkori ruházatban ábrázolják Grýlát, Leppalúðit és a többieket.
A fővárosi Nemzeti Múzeumban ilyenkor beöltözött munkatársak fogadják a látogatókat, és énekelnek karácsonyi dalokat a gyermekekkel.
A róluk szóló mesék prominens helyet foglalnak el az izlandi gyermeknevelésben – az óvodás korú gyermekek valósággal rettegnek tőlük, a különféle divattrendek ellenére sosem vesztek ki a köztudatból.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
