Ismét használatba veszik a 17. századi pestis idején kialakított borablakokat Firenzében
2020. augusztus 27. 16:22 Múlt-kor
Toszkána-szerte közel 300 borablak (olaszul: buchetta del vino) található, amelyek a 17. század első felében azt a célt szolgálták, hogy a pestisjárványok idején az eladók meg tudják tartani a kellő távolságot a vásárlóktól, akik ily módon érintésmentesen kaphatták meg a kívánt terméket. A koronavírus terjedése újjáélesztheti a már lassan elfeledett itáliai hagyományt.
A jellemzően 30 centiméter magas és 20 centiméter széles, a korabeli borosflaska méretére (1,4 liter) tervezett borablakokat egyes források szerint az 1630 körül tomboló pestisjárvány miatt alakították ki, míg mások szerint már egy évszázaddal korábban a Medici-család gazdaságösztönző intézkedései révén (a földbirtokosok városi palotáik ablakain keresztül viszonteladók nélkül, ily módon kedvezőbb áron tudták árusítani a termékeket) jelentek meg Firenzében és egész Toszkánában.
Az 1629 és 1631 közötti, Itália északi és középső vidékeit sújtó pestisjárvány – amelyet a nagy milánói pestisnek is szoktak nevezni – idején Firenze lakosságának 12 százaléka, megközelítőleg 9 ezer ember hunyt el. A 30 éves háborúban harcoló német és francia seregek hozhatták be 1629-ben Mantovába, ahonnan a velencei katonák révén terjedhetett szét a félsziget jelentős részén. Firenze városának is súlyos veszteségei voltak, ám északabbra még több áldozattal kellett számolni: Verona lakosainak 61 százaléka (33 ezer fő) hunyt el, míg a milánóiak 46 százalékát, azaz kb. 60 ezer embert vitt el a fekete halál.
A kezdetben még sportellónak nevezett, nem kizárólag bor, hanem egyéb termékek árusítására és átadására is szolgáló ablakokat eleinte a tehetősebb családok kezdték el kialakítani, akik a város körüli területen megtermelt borukat a firenzei palotáikban értékesítették. A belülről kis faajtóval felszerelt borablakok azért voltak praktikusak, mert segítségükkel megoldható volt a már az akkori járványok idején is felismert távolságtartás szükségessége, miközben a gyógyászati értékűnek elismert bortól sem kellett megválniuk. (Ekkoriban e nedű jóval tisztábbnak számított, mint az egyéb élősködőktől hemzsegő, szennyezettebb víz.)
Az eladó a városi pincészetek vagy üzletek falába vájt, keskeny résen át adta ki a terméket, az érte kapott pénzérméket pedig egy fémtálcát kinyújtva szedte be, amelyeket azonnal ecetbe mártva fertőtlenítettek. Olyan lehetőség is volt egyes helyeken, hogy a visszahozott, feltölteni kívánt palackokat egy, a résen kinyúló cső segítségével töltötték színültig.
A toszkán városban manapság újra elkezdték használni az igen praktikus ablakokat, hiszen a koronavírus-járvány hasonlóan megköveteli az ilyenkor hasznos társadalmi távolságtartást, ily módon pedig nem kell teljesen lehúzniuk a rolót a vendéglátóipari egységeknek, amelyek a pohárban szolgált bor mellett kávét, szendvicseket vagy fagylaltot is kínálnak a borablakokon keresztül.
Manapság körülbelül 300 (egyes források szerint 267), a hatályos törvények által is védett buchetta del vinóról tudnak Toszkánában, ezek közül 149 Firenze városközpontjában található. Természetesen évszázadokkal korábban jóval több volt belőlük, szinte minden földtulajdonos büszkélkedhetett legalább eggyel, ám a világháborús bombázások, az 1966-os árvíz pusztító hatásai és az egyéb átépítések miatt számos ablak semmisült meg vagy tűnt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
