Íróasztalfiókban porosodó drámából vált a leghíresebb magyar operává a Bánk bán
2022. március 9. 15:50 Múlt-kor
Cimbalommal és verbunkossal fűszerezett opera
Erkel háromfelvonásos operájának Egressy Béni által megírt szövegkönyve tulajdonképpen már az 1861-es bemutató előtt tíz évvel elkészült, de a tragédiához hasonlatosan az operát sem lehetett színpadra állítani a szabadságharc leverését követő elnyomás és a cenzúra miatt. A Bánk bán operaváltozatának elkészítése azonban 1848 előtt is nehézségekbe ütközött.
Erkel Ferenc, akinek az 1844-ben bemutatott Hunyadi László című operája közönségsiker lett, egy újabb drámai töltésű, hazafias lelkületű darabot szeretett volna elkészíteni.
Erkel Ferenc Györgyi Giergl Alajos festményén
Bár a Bánk bán témája miatt ideális alapanyagnak bizonyult, a reformkori értelmiség lenézte az operát, amely a szemükben komolytalan zenei műfajnak tűnt, így a nagyágyúk nem igazán foglalkoztak operaszövegkönyvek írásával.
Erkelnek azonban ott volt Egressy Béni, aki már a Hunyadi László librettójával is bizonyított, és akinek színész fivére, a Bánk bánt nagy sikerrel alakító Egressy Gábor is felhívta figyelmét Katona drámájának nagyszerűségére.
Egressy egyébként nem csak szövegeket írt, hanem zeneszerzéssel is foglalkozott, többek közt ő zenésítette meg elsőként Petőfi Sándor verseit, sőt 1849-ben honvéd főhadnagyként a komáromi erőd bevehetetlen falai között megírta a Klapka-indulót.
A nevéhez fűződik a szabadságharc egyik kedvelt toborzódala, a Kossuth-nóta is. A „magyar nóta atyja” azonban 1851-ben elhalálozott, így nem érhette meg a Bánk bán opera bemutatóját.
Az ősbemutató plakátja
Erkel Ferenc már 1844-ben és 1845-ben megkomponálta az opera első részleteit, amelynek ősbemutatójára a szabadságharc, majd az azt követő elnyomás miatt csak 1861. március 9-én kerülhetett sor a Nemzeti Színházban.
Erkel harmadik operájában a magyar népies műzene nagyobb szerepet kapott, a betétek helyett már egy-egy felvonás gerincét alkotta. Erkel a Bánk bánban bátran alkalmazott olyan, a magyar operákban addig nem használt hangszereket, mint a cimbalom, a viola d’amore vagy az angolkürt.
Erről az újfajta hangszerelésről a Hölgyfutár korabeli számában a következőket olvashatjuk: „De emelkedett költői kifejezés tekintetében legszebb a második felvonás, nevezetesen a Bánk (Eliinger) és Melinda (Hollósy L-né) közti jelenés, melyben a cimbalom és viole d‘amour igen hatásosan vannak alkalmazva…”
A Bánk bán tehát egy igazi magyar opera volt, amelyben az olaszos, franciás zenei elemek verbunkossal ötvöződve megdobogtatták a honfiúi és honleányi szíveket.
„E műre nézve is, hogy jól megítélhessük, többszöri hallás kell. Annyi azonban egyszeribe is bizonyossá válik, hogy e dalműre zeneirodalmunk méltán büszke lehet, akár az alakok magas szabásait, akár a gondolatok bőségét, akár a zene hatásos kidolgozását tekintjük” – írta a Hölgyfutár.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
