India ősi víztározói közt van, amelyik még ma is betölti eredeti szerepét
2021. május 2. 17:09 Múlt-kor
Emberáldozat és Nap-templom
A legrégebbi víztározónak Navghan Kuvót tartják egyesek, amely Dzsunagadnál található Uparkot sziklába vájtak. E vélemények szerint egy korai szentély közelében épült a 2-4. század között. Mértéktartó kutatók azonban úgy vélik, hogy ez a víztározó Ra Navghan uralkodása alatt épült (1025-1044), aki a Szólanki-uralkodók ellen küzdött.
A közelében lévő Adi-Kadi vav építési időpontja szintén vitatott, egyesek a 10. századra teszik, míg mások szerint a 15. században vájták a kemény sziklába. Az elnevezéséről fennmaradt legenda szerint az építést elrendelő király hiába utasította a munkásait, hogy találjanak vizet, a víztározó száraz maradt. A főpapja azonban azt mondta a királynak, hogy addig nem találnak vizet, amíg fel nem áldoznak két hajadon lányt.
A „szerencsés” kiválasztottakat Adinak és Kadinak hívták, és miután feláldozták őket, előtört a víz, így róluk nevezték el a tározót. Egy másik, kétségkívül kevésbé színes magyarázat szerint Ra Navghan vízhordó szolgálóit nevezték Adinak és Kadinak.
Ha a bizonytalan datálású víztározóktól eltekintünk, akkor a legrégebbi gudzsarati tározók alighanem Dhank falu közelében találhatóak. Dzshilani és Mandzsusri építését nem az írott forrásokra, hanem a stílusjegyeikre alapozzák.
Dzshilani 550 és 575 között épülhetett, míg Mandzsusri víztározóját 650 körülre datálják. Utóbbi egy rendkívül egyszerű, L alakú építmény, és felülről teljesen nyitott, kiszolgáltatva az esőnek, napsütésnek vagy a galamboknak. Csak a víz felhúzására szolgál, külön kiépített fürdője nincs.
A modherai Nap-templom épületegyüttesénél is található egy víztározó. A Szurja Kund, vagy más néven Ramakunda egy egyszerű, téglalap alakú medence, amelyen azonban már megjelennek a Szólanki-korszakra jellemző díszes kőfaragványok is. A nyitott medence 53,5×36,5 méteres, körülötte pedig a lépcsősorok szemet fárasztó geometrikus alakzatban lettek kifaragva.