Impresszumforradalom: A legunalmasabb közlemények árulkodó üzenetei 1956-ban
2021. október 25. 07:17 Murányi Gábor
Régiek és újak
Az 1956-os forradalom napjaiban (a regionális, vidéken megjelent újságokat ezúttal nem számolva) mintegy ötvenféle országos lap került ki a főváros nyomdáiból.
Egy repertórium tanúsága szerint e másfélszáz lapszám körülbelül egyharmadába nem került – egyébként jogszabály előírta – impresszum. S ez nemcsak az alkalmi, az első szám után meg is szűnt lapokból (mint például a rejtélyes november 1-jei Budai Hírlapból vagy az ugyanaznapi Paraszt Függetlenségből) hiányzik, hanem például az október végén indult, s 6 számot megért Egyetemi Ifjúság című napilap első három számából is.
A pillanatok alatt komoly befolyást és hírnevet szerzett Igazságból, illetve a Függetlenségből (a 2. számtól: Magyar Függetlenségből) is csak napokkal később derül ki, hogy felelős szerkesztője Obersovszky Gyula, illetve Dudás József.
Utóbbinak meghatározó szerepe akadt, mivel a Magyar Nemzeti Bizottmány fegyvereseivel október 29-én elfoglalta a Blaha Lujza téri sajtószékházat. S miközben a másnap induló lapja nagybetűkkel adta tudtul, hogy „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” (a délutáni második kiadásban, a fejleményekre reagálva: „A koalíciós kormányt sem ismerjük el!”), addig a sajtószabadság letéteményeseként „utalt ki” papírt a Szabad Nép azon egykori újságíróinak, Gimes Miklósnak, Lőcsei Pálnak és Kende Péternek, akik Magyar Szabadság néven éppen „független demokratikus napilapot” indítottak.
Az egyébiránt meglehetősen kanyargós életútú Dudást a Kádár-korszak évtizedei alatt csak „fasisztaként” emlegették, de hogy ez az igazságtól mennyire távol állt, azt épp a Függetlenség második napi átkeresztelése bizonyítja.
A Magyar Szabadság profizmusát látva a káderhiánnyal küszködő Dudás ugyanis rögvest magához akarta csalogatni Lőcseit, aki friss szerkesztőként ugyan nemet mondott neki, de beszélgetés közben arra figyelmeztette, hogy a Függetlenségnek rossz a csengése, mivel az 1930-as években a nyilas párt alvezére, Hubay Kálmán jelentetett meg ezen a néven újságot.
Október 31-én a lap már Magyar Függetlenség címen, s mi több, már majdnem szabályos impresszummal jelent meg. Csak a nyomda (és a felelős vezető) neve hiányzott. Hogy hol készült a Magyar Függetlenség, az hivatalosan csak a két nappal későbbi számból derült ki. A „Budapesti Lapnyomda” addig teljességgel ismeretlen cég volt, de aki járatos volt a nyomdaipar világában, az rögvest tudhatta, hogy a Rökk Szilárd utca 6. szám alatt a néhány nappal korábban még a több százezer példányos Szabad Népet sokszorosító Szikra Nyomda székelt.
A párttalanított, semleges névre keresztelt nyomda nagy kapacitású gépei a forradalom napjaiban is megállás nélkül dolgoztak. Ha hinni lehet az impresszumának, akkor a forradalom kitörése előtt lapzártázott, vagyis a forradalmi hangulatot egy álapróhirdetéssel („Irodalmi Újságért mosást-takarítást vállal fiatal házaspár”) megragadó Ludas Matyit 414 ezer példányban nyomták (volna) ki, alighanem csak azután, hogy október 23-án valamelyik rotációs gépről lekerült a Szabad Ifjúság említett rendkívüli száma.
A repertóriumból az is egyértelmű, hogy a Szikrában és a másik nagy fővárosi nyomdában, a Lenin (ma Erzsébet) körúti Athenaeumban – ha fennakadásokkal is –, de folyamatos volt a laptermelés. A Szikrában készülő Szabad Nép, illetve az Athenaeumban nyomott Magyar Nemzet és a Népszava ugyanis október 24-i és a Nagy Imre-kormány 28-i nagy fordulata között is jelentkezett, még ha olykor csak röplapokkal is.
E két – vitathatatlanul forradalmi tartalmú orgánumokat gyártó – nyomda nem tartotta szükségesnek közzétenni azt, amit a Honvéd utcai Kossuth, illetve a Bajcsy-Zsilinszky úton működő Vörös Csillagról Október 23-ra átnevezett nyomdák viszont közleményben szögeztek le: „Mi is sztrájkolunk, amíg a szovjet csapatok Budapestről ki nem vonulnak. Ezt a nyomtatványt csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítettük el” – indokolta például október utolsó napján az aznap feltámasztott Szabad Szó című parasztpárti orgánumban a „sztrájktörést” a Kossuth, másnap hasonlóan érvelt az Október 23. Nyomda Ideiglenes Munkástanácsa az új évfolyammal újraindított kisgazda napilapban, a Kis Újságban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
