A vonatozás nem olyan nagy élmény, ha az ember elmúlt hatéves. A körülmények száz éve sem voltak jobbak, egy valami viszont kárpótolta az embert: az enteriőr. A századfordulón az első osztályú kocsikon bár klíma nem volt, de mai szemmel nézve extrém módon próbálták az előkelő utazóközönség igényeit kielégíteni. A faragott, míves, aranyozott berendezésű utasterekről csak a szűkös hely árulja el, hogy nem éppen valamely arisztokrata kastélyába nyerünk bepillantást. Az utasok kényelméről puha bársonnyal bevont párnázott pamlagok és fotelek gondoskodtak, amelyek pompás párost alkottak a nehéz brokátfüggönyökkel. Az eklektikus bútorzatot szemlélve szinte sokkolóan hat a vasúti fényűzés, amely leginkább a híres Agatha Christie-történetből lehet ismerős. A Fortepan fotóit nézegetve megjelennek előttünk a keménykalapos urak és a csipkekendős dámák, de ezennel szerencsére tettes után nem kell kutatnunk.