„Bárki, aki sört iszik, gyorsan elalszik, aki pedig alszik, nem követ el bűnt, és beléphet a mennyek országába! Ennél fogva igyunk bátran sört!” – mondta egyszer állítólag Luther Márton. A folyékony kenyér már közel 9 ezer éve boldogítja az embert, habár az első sörök még korántsem hasonlítottak a maiakra. Az ókori egyiptomiak vallási szerepet tulajdonítottak neki (a részegség közelebb vihet az istenségekhez), míg Hippokratész a habos alkohol gyógyhatásait emelte ki. Rómában a borfogyasztás terjedt el, míg a sört a barbárok italának tartották, a középkor hajnalán főként a szerzetesrendek készítették. A magyarok sörfogyasztása, valamint a nagyipari sörgyártás a XIX. század utolsó harmadában, valamint a XX. század elején előretört a borfogyasztás kárára, amihez azért hozzájárult a hazai borászatot tönkre tevő filoxériajárvány megjelenése is. A bor ára ugyanis addig igen alacsony volt, ám mivel a hazai borvidékek hatalmas aránya jelentett csődöt, az értékes nedű ára meredek emelkedésnek indult, ami pedig a sör javára billentette a mérleg nyelvét. A négy nagy fővárosi sörgyár révén a filoxéria után az első világháború éveiig megduplázódott a sörtermelés. A korabeli sörözések hangulatát a Fortepan képeivel élhetjük át.