Így lett Yuval Noah Harari a középkor krónikásából a mesterséges intelligencia prófétája
2026. február 19. 16:30
Hogyan lett egy oxfordi végzettségű, középkori hadviselésre szakosodott történészből a Szilícium-völgy és a világ vezetőinek első számú tanácsadója? Richard Utz, a Georgiai Műszaki Egyetem (Georgia Tech) professzorának friss elemzése szerint Yuval Noah Harari globális sikere éppen annak köszönhető, hogy elhagyta a szaktudományos szigort, és visszatért egy, a középkori krónikásokra jellemző, narratívát és morális útmutatást ötvöző módszertanhoz. A tanulmány rámutat: Harari a mesterséges intelligenciáról szóló jóslataiban valójában a lovagkor kutatása során szerzett tapasztalatait hasznosítja.
Yuval Noah Harari neve ma már összeforrt a jövőkutatással, a mesterséges intelligencia (MI) veszélyeire való figyelmeztetéssel és az emberi faj sorsának boncolgatásával. A 2026-os davosi Világgazdasági Fórumon például az „MI-ügynököket” a bevándorlókhoz hasonlította, mondván: elvehetik a munkát, és kulturális változásokat hozhatnak, de lojalitásuk kérdéses lesz. Kevesen tudják azonban, hogy a Sapiens és a Homo Deus szerzője karrierjét a reneszánsz katonai emlékiratok és a középkori hadműveletek kutatójaként kezdte.
Richard Utz elemzése szerint Harari átalakulása egy kényszerhelyzetnek köszönhető. A Jeruzsálemi Héber Egyetemen kollégái rangon alulinak tartották a „Bevezetés a világtörténelembe” című kurzus megtartását, így a feladat a fiatal középkorkutatóra hárult. Ez a kurzus kényszerítette rá, hogy elengedje a specializációt, és makrotörténeti távlatokban, nagy ívű narratívákban gondolkodjon – ebből született meg a Sapiens 2011-ben.
Harari módszertanát a „tudatos amatőrség” jellemzi: ahelyett, hogy egyetlen szűk terület szakértője maradna, a „kívülálló” frissességével nyúl globális témákhoz. Bár a szaktörténészek gyakran kritizálják felszínesnek ítélt megállapításait, éppen ez az általánosító képesség tette lehetővé számára, hogy Umberto Eco óta a legnagyobb hatású „nyilvános értelmiségivé” váljon.
Bár Harari könyveiben ma már alig foglalkozik a középkorral, Utz szerint gondolkodásmódja mélyen gyökerezik eredeti szakterületében. A keresztes háborúk kutatása során ismerte fel, hogy az emberi együttműködés alapja a „közös fikciók” (vallás, pénz, nemzet) elfogadása. Ezt a felismerést ültette át a modern korra, amikor a cégekbe vagy az MI-be vetett hitet elemzi. Utz érvelése szerint Harari retorikája a középkori krónikásokat idézi. A modern akadémikus történészek óvatosak és tárgyilagosak, míg Harari – akárcsak a régi krónikások – bátran keveri az empirikus adatokat a morális dorgálással és a próféciával.
A kritikusok gyakran illetik Hararit olyan jelzőkkel, amelyek akaratlanul is a középkori párhuzamot erősítik: „szerzetesi aurát” tulajdonítanak neki, vagy „szekuláris pápaként” hivatkoznak rá, aki ex cathedra nyilatkozik a jövőről. Utz rámutat az iróniára: miközben Harari a középkort a tudatlanság sötét korának állítja be műveiben, ő maga éppen azzal a bátorsággal és profetikus hévvel beszél a jövőről, amelyet a modern tudomány elvetett, de a középkori gondolkodók még magukénak vallottak.
Harari sikerének megértéséhez érdemes kitekinteni a történettudomány utóbbi évtizedeinek változásaira. A 20. század végéig a történészek többsége a mikrotörténelemre és a specializációra fókuszált. Az ezredforduló környékén azonban megjelent az igény a „Big History” (Nagy Történelem) iránt, amelynek úttörője David Christian volt. Ez az irányzat az univerzum keletkezésétől napjainkig, interdiszciplináris módon (biológia, fizika, történelem ötvözésével) vizsgálja az emberiség helyét.
Harari ebbe a vákuumba lépett be. Elődje a „sztártörténész” szerepben Umberto Eco volt, aki szintén középkorkutatóként (a Rózsa neve szerzőjeként) vált globális véleményvezérré, ám Eco megmaradt a kultúra és a szemiotika területén. Harari ezzel szemben a technológiai szingularitás és a bioetika területére merészkedett, átvéve a Szilícium-völgy technológiai gurujainak szerepét, de a humántudományok hitelességével felvértezve. Műveit eddig 65 nyelvre fordították le, és több mint 50 millió példányban keltek el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
