Így buktak el az iráni sivatag ősi városai
2024. március 10. 16:05 Múlt-kor
Társasjáték és animációs rajz
Az előzőekből is látszik, hogy a kereskedelem lehetett az a hajtóerő, amely naggyá tette a „leégett várost”. A környező vidéken ugyanis ón-, ólom-, és rézbányák voltak, valamint a városon keresztül vitték nyugatra az afganisztáni türkizt. De találtak itt a Perzsa-öbölből származó kagylót és Indiából behozott kalcedont is.
Nemcsak nyersanyagot, hanem félkész- és késztermékeket is feltártak, attól függően, hogy miként akarták továbbadni. A Hindukusból származó lazúrkövet nagy tömbökben hozták a városba, majd kisebbekre vágva vitték tovább Mezopotámiába. A Földközi-tenger partján fekvő Ebla városában több mint ötven kilogrammnyi ilyen feldolgozatlan darabot találtak.
Sor-i-Szoktha házai
Egy ekkora városban a textilipar is nagy jelentőségre tett szert. Fából készült orsók és textilfésűk kerültek elő, és néhány jól megőrződött textiltöredéket is sikerült találni.
A gyapjúból készült maradványok igen fontosak, tekintve, hogy ebből az időszakból szinte csak a régészeti feltárásokról ismert darabokból alkothatunk képet az ókor e fontos iparágáról. A gesztenyebarna- és bézsszínű textilmaradványok a város több pontján előkerültek, míg az egyik sírkamrában egy faliszőnyeg kis részlete maradt fent az utókor számára.
Érdekesség, hogy az egyik legrégibb játékot szintén Sor-i-Szoktha városából ismerjük. Egy ébenfa tábla és néhány folyami kavicsból faragott dobókockából áll az a játék, amelyhez hasonló Ur városából is előkerült, és amely vélhetően a mai ostábla valamelyik változatához állhatott közel.
A kerámiaedények közül említésre méltó az a darab, amelyen egy ugráló kecske látható, és amelyet a régészek a világ legelső animációs céllal készült rajzának tartanak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
